70 éve, 1945. január 27-én szabadult fel az Auschwitzi megsemmisítő tábor. A szovjet katonák a barakkokban 7000 fagyoskodó, csonttá soványodott foglyot találtak. Ők voltak az utolsó maradéka az 1940 óta idehurcolt szerencsétleneknek, milliónál több zsidónak, lengyeleknek, romáknak, homoszexuálisoknak, hadifoglyoknak. Az Oswięcim mellett felépített koncentrációs tábor a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosságának helyszíne, a nácik körülbelül egymillió-egyszázezer embert öltek meg itt a II. világháború alatt. Auschwitz a holokauszt és az emberiség tragédiájának közös szimbóluma. Nekünk, magyarok számára nemzeti gyászhelynek is kell lennie: több mint 400 ezer magyar zsidót hurcolták ide az állami szervek aktív közreműködésével, sehol nem lelte ennyi honfitársunk a halálát.

Auschwitz létezésének elsőszámú célja a tábor 1942-es átalakítása és a nácik „végső megoldás” melletti elköteleződése óta a gyilkolás volt. Olyan volumennel működő halálgyár, amelyre soha, sehol nem volt korábban példa az emberiség történetében. Gyerekek és idősek, kislányok és kisfiúk, nők és férfiak nagyipari elpusztítása, a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban — nap mint nap, ameddig csak a háború lehetővé tette. Auschwitz olyan hely, ahol a láger felszabadulása után 6350 kg emberi hajat találtak.

A tábor felszabadulásának hetvenedik évfordulóján korabeli fotókkal és a Reuters holokauszt-túlélőkkel készült portrésorozatának darabjaival emlékezünk. A képre kattintva megnyílik a galéria.