A Temüdzsin néven 1162-ben született későbbi nagykán leginkább arról nevezetes, hogy egyesítette a mongol törzseket, majd meghódította Ázsia jelentős részét, államokat és népeket törölve el a föld színéről, végül pedig létrehozta az addigi világ legnagyobb birodalmát. Azt gondolnánk, ez elég eredmény is egy életre, de Dzsingisz kánnak ezen felül még férfiúi teljesítményéről is legendák szólnak.
Természetesen ezek valóságtartalmáról még kortársként is nehéz lenne minden kétséget kizárólag megbizonyosodni, nyolc évszázad távlatából pedig lehetetlen. Amit biztosan tudunk, az az, hogy első számú feleségétől, Börtétől négy fia és legalább hat lánya született. Azonban Börte mellett még számos felesége, ágyasa és szeretője volt, nem beszélve az alkalmi kapcsolatokról. A mongolok szokása volt az is, hogy az elfoglalt területeken tömegesen erőszakolták meg a nőket, miközben a férfilakosság jelentős részét lemészárolták vagy rabszolgaságba vetették.
Egyes források szerint a nagykán előjoga volt, hogy kiválogassa magának a legszebb lányokat és asszonyokat. „Egy férfi legnagyobb boldogsága, ha legyőzheti ellenségeit, maga előtt hajtja őket, elvegye minden vagyonukat, könnyezni lássa azokat, akiket szeretnek, megülje a lovaikat és karjába vegye feleségeiket és lányaikat” – mondta állítólag a nagy hódító. Pontos számok hiányában is biztosnak mondható tehát, hogy Dzsingisznek legalább több tucat, de akár több száz gyermeke lehetett.
Történelmi szempontból nem olyan fontos kérdés, hogy ennél közelebb kerüljünk az igazsághoz, ugyanis az utódlás tekintetében csak a nagykán Börtétől született utódait, illetve az ő leszármazottaikat vették számításba. Egy genetikai vizsgálat 2003-ban közreadott eredményei azonban érdekes megvilágításba helyezik a kérdést.
Az eredmények szerint a Dzsingisz halálakor a Mongol Birodalomhoz tartozó területek mai férfilakosságának nagyjából 8 százalékában mutatható ki a csak férfiágon, változatlanul öröklődő Y-kromoszóma egy variánsa. Ez nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy ezek az emberek mind egyetlen férfi távoli leszármazottjai, a kutatók szerint pedig ez a férfi nagyjából 800–1000 évvel ezelőtt élhetett.
Adja magát a Dzsingisz kán vagy valamelyik fia sírjának megtalálásáig igazolhatatlan feltételezés, hogy ez a férfi nem lehetett más, mint maga a nagykán, aki saját, majd utódai által is követett hódítási politikájával elképesztő tömegben örökíthette át génjeit a következő generációra, ráadásul leszármazottjainak jó része is még nemzedékek során át a mongol társadalom hasonlóan kivételezett helyzetű, tehát sok feleséget, ágyast és rabszolganőt birtokló rétegébe tartozott. Jellemző, hogy Dzsingisz kán vélt vagy valós utódának lenni dicsőségnek számított az egykori birodalom területének népei között, még évszázadokkal a mongol uralom vége után is.
Ha elfogadjuk a feltételezést, akkor Dzsingisz kánnak ma mintegy 16 millió férfi leszármazottja él, azaz a földkerekség minden 200. férfiúja mondhatja magát a nagykán utódának, és még nem számoltuk hozzá a világ más részeire elvándoroltakat, illetve a nőket.