Több mint öt évszázaddal halála után, uralkodónak kijáró méltósággal helyezték végső nyughelyére csütörtökön III. Richárdot, Anglia utolsó Plantagenet-királyát, az angol-brit monarchia történetének egyik legvitatottabb személyiségű egykori uralkodóját – írja az MTI.

A Bosworth csataterén 1485-ben, 32 évesen megölt király földi maradványait három éve találták meg, majd azonosították, többek között egy leszármazottja DNS-vizsgálatával. Egyszerű koporsóját a csatatér közelében fekvő Leicester székesegyházában helyezték el egy külön kialakított sírboltban.

III. Richárd csütörtöki újratemetése példátlan történelmi esemény, mert most először sikerült fellelni tudományos kutatás eredményeként egy olyan angol uralkodó földi maradványait, akiről korábban nem lehetett tudni biztosan, hogy hol nyugszik.

A királytól Justin Welby, Canterbury érseke, az időközben államegyházzá vált anglikán egyház feje vett végső búcsút, de külön búcsúszertartást tartott a tiszteletére Vincent Nicholls, Westminster érseke, az angol katolikus egyház vallási vezetője is. Az anglikán egyház jelenlegi formájában ugyanis a III. Richárdot trónjáról letaszító későbbi Tudor-dinasztiához, személy szerint a Rómával szakító VIII. Henrikhez kötődik.

Richárd a Rózsák Háborúja utolsó nagy csatájában halt meg Bosworth mezején. Tudor – a későbbi VII. – Henrik és felkelőserege a már halott király testének meggyalázásával nyomatékosította a riválisok számára, hogy a polgárháborúnak vége. Ez az oka annak, hogy az azonosítási vizsgálatok során a szakértők tíz komoly vágott és szúrt sebet találtak a csontvázon, amelyeket már halála után kapott.

Ruhátlan holttestét ellenfelei koporsó nélkül, összekötözött kézzel vetették egy sebtében kiásott sírgödörbe a leicesteri Grey Friars ferences kolostor kerengőjében. III. Henrik, miután szakított Rómával, sok templomot leromboltatott, a holttest ekkor eltűnt, és sorsa csaknem öt évszázadon át bizonytalan volt.

A Leicesteri Egyetem kutatócsoportja 2012-ben elhatározta, hogy végére jár a rejtélynek. Korabeli térképek és modern helymeghatározó eszközök segítségével a városi tanács egyik parkolója alatt azonosították a feltételezett sírhelyet. Már a többhetesre tervezett feltárás első napján előkerült egy csontváz, amelyen egyértelműen felfedezhető volt az a fajta kóros mértékű gerincferdüléses elváltozás, amelyben III. Richárd közismerten szenvedett, és a csontokon jól látható harci sérülések is voltak.

A királyt azonban a csontokból kinyert DNS-minták alapján sikerült kétséget kizáróan azonosítani, miután a kutatók előkerítettek egy kanadai születésű londoni műbútorasztalost, aki – bár erről fogalma se volt – Richárd nővérének, Anna hercegnőnek egyenes ági leszármazottja.

A modern történetírás egyre inkább elfogadott álláspontja szerint a bosworthi csata után trónra került, 118 évig uralkodó Tudor-dinasztia máig ható propagandakampánya – illetve a Shakespeare-királydrámából kibontakozó démoni kép – a fő felelős azért, hogy Richárdot az utókor a megtestesült gonoszként, testi-lelki szörnyetegként őrizte meg emlékezetében.