A későbbi esztergomi érsek, Bakócz Tamás egy szándékos trükkel tette érvénytelenné a Dobzse Lászlóként is emlegetett uralkodó és Mátyás özvegye, Beatrix frigyét. Mégis tíz évre és a pápa döntésére kellett várni, hogy egy 515 évvel ezelőtti napon semmissé tegyék a házasságot, és Ulászló újra nősülhessen.
Az állítólagos szavajárása miatt (dobrze = „jól van”) Dobzse Lászlóként is emlegetett II. Ulászlót gyengekezű, pipogya uralkodóként őrizte meg a történelmi emlékezet. Királyként valóban nem sokat tudott kezdeni az ország irányítását magukhoz ragadó főurakkal szemben, azonban a trón megszerzéséhez vezető úton könyörtelen és ügyes taktikusként használta ki lehetőségeit, például attól sem riadt vissza, hogy egy szerencsétlen özvegyasszonyt játsszon ki céljának eléréséhez.
Mátyás 1490-es halála után többszereplős játszma kezdődött a törvényes utód nélkül távozott király trónjáért. A Mátyás alatt regionális hatalommá vált ország feletti uralmat többen is igyekeztek megszerezni: Corvin János, az özvegy Beatrix királyné, Habsburg Miksa főherceg, Jagelló Ulászló cseh király, illetve öccse, János Albert lengyel herceg.
A trónra jelentkezők egyfajta „versenytárgyaláson” vettek részt, követeik megjelentek a királyválasztó országgyűlésen, és igyekeztek meggyőzni az egybegyűlteket arról, hogy megbízójuk lenne a legalkalmasabb uralkodó. Persze végeredményben nem a szép szavak, hanem az érdekek, valamint a kül- és belpolitikai realitások döntöttek, ezek alapján pedig Jagelló Ulászlónak volt a legnagyobb támogatása.
Szüksége volt viszont a királyné híveire, illetve anyagi támogatására, a magyar rendek pedig fel is kérték Beatrixot, hogy fogadja el Ulászló házassági ajánlatát. Cserébe azt ajánlották az özvegynek, hogy társuralkodó lehet az új király mellett. Ulászló azonban valójában nem akarta magát a valószínűleg meddő asszony mellett lekötni, így – Bakócz Tamás akkori győri püspök segédletével vagy sugallatára – már úgy kötötte meg a házasságot, hogy később lehetősége legyen érvényteleníteni. Bakócz meg is kapta érte a jutalmat, a király kancellárként vette maga mellé, s később elnyerte az esztergomi érseki címet is.
A párt a püspök titokban eskette össze és a szertartás során szándékos formai hibát is ejtett (nem helyesbítette, hogy Ulászló az előírt „akarom!” helyett csak „igen”-nel válaszolt a döntő kérdésre). Miután Ulászló legyőzte az ellene támadó Miksát, majd öccsét is, rögtön Beatrix ellen fordult, a királynétól elvették birtokainak nagy részét, a házasságot pedig érvénytelennek nyilvánították.
Nem tudott azonban olyan könnyen megszabadulni hitvesétől, mint szerette volna. Beatrix pert indított a házasság elismertetésére, az ügy pedig VI. Sándor pápa elé került. Az Ulászlónak kedvező ítélet meghozatalára viszont csak tíz évvel a kevéssé boldogító és formailag is hibás igen kimondása után került sor 515 éve, 1500. április 3-án. A háttérben ekkor is politikai játszma befolyásolta az eseményeket, a pápa ugyanis egy törökellenes, francia–velencei–magyar szövetség létrehozásán munkálkodott, ehhez pedig jól jött Ulászló újdonsült nőtlensége. A király 1502-ben el is vette XII. Lajos unokahúgát, Candale-i Annát, akivel immár valódi házasságot kötött.