Index Vakbarát Hírportál

A középkori csaták után elvárták a bűnbánatot

2015. április 12., vasárnap 07:39

A két világháború végére a britek főként két kitüntetett napon – november 11-én és május 7-én – emlékeznek. A középkorban nem voltak ilyen, központilag meghatározott emléknapjai a háborúknak, de ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna más formái a megemlékezéseknek.

Beda Venerabilis Az angol nép egyháztörténetében tesz említést egy fakeresztről, amelyet a northumbriai és walesi seregek 7. századi, az előbbiek győzelmével végződött csatájának helyszínén állítottak fel. A krónikás szerint a kereszt zarándokhellyé vált, bár arról nem tesz említést, hogy a környék papjai rendszeresen imádkoztak volna a csatában elesett harcosok lelki üdvéért. Tudjuk viszont, hogy a Cambridge közelében található Ely szerzetesei megőrizték a vikingek ellen vívott, 991-es maldoni csatában az angolszászokat vezető Byrhtnoth halálának emlékét, főként azért, mert az ütközet előtt bőkezűen több falut adományozott az apátságnak. Jól mutatja ez azt is, hogy az emlékezés sokszor összekapcsolódott az egyházi adományokkal.

Bár a hivatalos emlékezet általában konkrét személyekre koncentrált, azért vannak nyomai annak, hogy az akár vesztes csatákban elesett „ismeretlen katonák” emlékét is megőrizték, például az óangol A maldoni csata című költeményben, vagy a még korábbi, walesi Y Gododdin című énekben.

Büntetésből kolostort épített

A 11. században a Hastingsnél győzedelmeskedő normannoknak penitenciát kellett gyakorolniuk a csatatéren elkövetett „gyilkosságaik” miatt. Ez arra utal, hogy a mai megemlékezésekhez hasonlóan a középkorban is volt az emlékezésnek egyfajta, a győzteseket a vesztesekkel összebékítő funkciója, bár a normannok valószínűleg inkább saját lelki üdvükért aggódtak, mintsem megölt ellenfeleik sorsán sajnálkoztak.

A megemlékezés persze mindig könnyebb a győztes oldalnak: Hódító Vilmos penitenciaképpen egy apátságot alapított, amely minden ízében a győzedelmes új dinasztia dicsőségét volt hivatott hirdetni. Három évszázaddal később, V. Henrik az agincourt-i csata után tartott győzelmi parádéi is azt a célt szolgálhatták, hogy a háborús veszteségeket az elért diadal ragyogásával fedje el.

Rovatok