A Bastille megrohamozása és lerombolása a francia forradalom jelképe lett, annak ellenére, hogy 1789 júliusában már csak néhány, politikai szempontból teljesen érdektelen foglyot őriztek falai között. A több mint négy évszázadot túlélt épület azonban megérdemli, hogy röviden bemutassuk korábbi történetét is.
A Bastille alapkövét 645 évvel ezelőtt, 1370. április 22-én rakták le V. Károly király parancsára. Az uralkodó nem saját alattvalói elnyomása céljából látott hozzá az építkezéshez, hanem a külső fenyegetettség hatására, ekkoriban ugyanis még javában tartott a százéves háború, és nem volt elképzelhetetlen, hogy angol csapatok jelenjenek meg Párizs előtt.
Az új erőd a város St. Antoine kapuját volt hivatott védeni, és építésének idején igen korszerűnek számított, nyolc bástyája, három méter vastag falai és bástyái bármilyen ellenségnek komoly fejtörést okoztak volna. Ugyan „éles bevetésére” végül nem került sor, a következő évszázadokban időnként felújították az erődítményt, amely végül a 17. században nyerte el azt a formáját, melynek ábrája a világ legtöbb történelemkönyvében szerepel.
Börtönként először Richelieu bíboros használta, az ő idején átlagosan 40, különleges elbánást igénylő foglyot őriztek benne – a politikai okokból elzártak mellett főként olyanokat, akiktől saját, előkelő családjuk akart hosszabb-rövidebb időre megszabadulni. Ennek megfelelően voltak olyan foglyok, akik egész háztartásukat, inasukat és biliárdasztalukat is magukkal vitték, hogy legyen mivel agyonütni az időt a rabságban. XIV. Lajos idején a városi rendőrség egyik központja és fogdája volt, még később a foglyok mellett itt raktározták a betiltott könyvek elkobzott példányait is.
A párizsi tömeg minden bizonnyal egy sokkal kevésbé látványos végkifejlettől mentette meg a patinás épületet, 1784-ben ugyanis már komolyan szóba került az elavult és sok pénzt felemésztő erőd lebontása, amire előbb-utóbb valószínűleg sort kerítettek volna.
Amikor a tömeg 1789. július 14-én megrohamozta az erődöt, mindössze hét foglyot őriztek falai között: közülük öten köztörvényes bűnözők voltak, kettőt pedig elmebetegnek nyilvánítottak. A mintegy ezerfős ostromló csapat eredetileg az itt felhalmozott lőszert szerette volna megkaparintani – mivel Launay kormányzó és maroknyi katonája végül megadta magát, ez sikerült is. A kormányzót és embereit ennek ellenére lemészárolták, magát az épületet pedig a következő év tavaszáig lebontották.