A Mark Twain néven világhírűvé vált Samuel Langhorne Clemens már életében sikeres szerzőnek számított, könyvei szép számmal fogytak. Életében a legnagyobb példányszámban az európai és szentföldi utazásairól írt, Innocents Abroad (Ártatlanok külföldön) című 1869-es, magyar nyelven eddig még nem kiadott műve kelt el, amelyből már a megjelenés évében 70 ezer példányt adtak el.

A legtöbb pénzt azonban nem ez az alkotása hozta. Twain megszállott emlékkönyvkészítő volt, jegyzetfüzeteit mindig magánál tartotta, és képeket, újságcikkeket, egyéb emlékeket ragasztgatott beléjük. Egy idő után azonban elege lett abból, hogy a sokszor szétfolyó, az oldalakat összetapasztó ragasztóval bajlódjon, ezért elkezdett egy jobb megoldáson gondolkozni.

Az az ötlete támadt, hogy az emlékkönyv lapjaira már a nyomdában ragasztót vigyenek fel, amely nedvesség hatására lett alkalmas az új emlékek rögzítésére. Az író 1873-ban szabadalmaztatta is az ötletét, a Twain-féle emlékkönyvből pedig 25 ezer példány kelt el. Egy korabeli írás szerint az általa személyesen reklámozott újítás 50 ezer dollárt hozott az amerikai irodalom atyjának, miközben többi, betűket is tartalmazó könyvén összesen 200 ezer dollárt keresett.

Twainnek egyébként egy másik találmánya is volt: egy a történelmi tudást fejlesztő és tesztelő társasjáték. A Mark Twain memóriaépítő nevű játékot az író közel egy évtizedig tökéletesítgette, majd 1892-ben piacra is dobta. Ez közel sem hozott akkora sikert, mint az emlékkönyv, viszont néhány lelkes rajongó keze munkája nyomán ma is játszható (angol nyelven) az interneten, például itt.