Index Vakbarát Hírportál

Eljött az amatőr történészek Kánaánja

2015. május 24., vasárnap 08:58

Néhány hónapja szép csendben született egy olyan keresőrendszer, amivel eddig nem látható kincseket lehet tömegével találni a magyar interneten. A Hungaricana a magyar levéltárak, könyvtárak digitalizált anyagait egyesíti és teszi egyszerűen kereshetővé, így pár kattintással olyan eredeti forrásokat lehet teljes tartalommal elérni otthonról, amikhez korábban a történészek is csak hosszú kutatással tudtak sokszor eljutni.

A Hungaricana főleg az NKA által támogatott digitalizálásokat teszi elérhetővé egy adatbáziskezelő cég technikai hátterével. A portál megrendelője és üzemeltetője az Országgyűlési Könyvtár, levéltári területen Budapest Főváros Levéltára koordinálja a munkát. Az Arcanum (nekik köszönhetően olvashatók az Indexen is rendszeresen régi újságok) most könyvtárakkal, múzeumokkal és levéltárakkal együttműködve azt próbálja megcsinálni, ami korábban több, jóval drágább projektnek nem nagyon sikerült: azt, hogy a nagy munkával digitalizált források tényleg eljussanak a normál hétköznapi felhasználóhoz.

A majdnem száz intézmény országos jelentőségűnek gondolt anyagait tartalmazó új közgyűjteménybe nagyon sokféle dolog került a Mátyás korából származó ősnyomtatványoktól full textes régi magyar forrásokon és az első teljes magyar növénytáron keresztül a teljes budapesti lakcímjegyzékig, vagy éppen a rabok adatait tartalmazó fegyenctörzskönyvekig. Ha rákeresünk mondjuk

a felcsúti delikvensekre, pillanatok alatt megkapjuk Schalkhammer Katalin bárcás kéjnő aktáját,

akit több alkalommal ítéltek el lopás és üzérkedés miatt. És ő tényleg csak egy példa.

Az új egyesített gyűjtemény komoly kezdőlökést és praktikus segítséget adhat a hely- és az amatőr családtörténészeknek. Üssék be a gyors és jól használható keresőbe mondjuk valamelyik felmenőjük nevét; könnyen lehet, hogy eddig ismeretlen dolgokat tudnak meg az illetőről, vagy legalább ahhoz kapnak fogódzót, hogy milyen, a gyűjteményben nem szereplő anyag található velük kapcsolatban a levéltárban, hol érdemes nekiindulni. Én egy perc alatt találtam meg, hogy a dédnagyapám 1913-ban - ismeretlen okból - kimaradt a pécsi gimnáziumból; egy morzsa, ami száz év után nem fogja megrengetni az életemet, de egy kis magánnyomozgatásra éppen jó kiindulópont.

Az 5 millió felkerült kép, ábra és a kétszer annyi szöveges oldalból nekem atlaszmániásként a rengeteg térkép okoz főleg eksztázist. A képeslapokat csak azért nem mondom, mert azok az Arcanumnál már idáig is fent voltak, de ha nem ismerik, kezdjék ezekkel, és aztán ragadjanak itt néhány napig. A szerencsi képeslapmúzeum szuper anyagára alapozva, más intézmények archívumaival kiegészítve most úgy 300 ezer képeslap között lehet földrajzi hely vagy téma szerint keresni. A szimpla nézegetésnél sokkal jobb beleolvasni a képek mellett, meg persze a hátoldalon lévő szövegekbe, a kimódolt szerelmeslevelekbe, és a sok szemrehányásba, hogy már mióta nem jött egy lap sem.

„Kedves kenyerespajtásom, édes Gyuri!” Ezt a lapot Szegedre, tekintetes Deák György mérleglakatos úrnak címezték, aki a bariton hangjával együtt nagyon hiányzott a cimborájának, kapott is hát a magyar népéletből egy szívhez szóló késes-pálinkás jelenetet.

A térképekből a legkomolyabb vállalkozás a már néhány hónapja futó Mapire, melyben a Habsburg Birodalom nagyon részletes katonai felméréseinek és kataszteri térképeinek a szelvényeit digitalizálják. Ezek nem csak pontosak, de a kidolgozottságuk is művészi szintű, most pedig georeferálással tökéletesen össze vannak vetve a mai térképekkel. Így a Google Mapsen a korabeli házhelyeket együtt láthatjuk a mostani állapottal, a Pancho Aréna mögött áttetszik Csúth kétszáz évvel ezelőtti szerkezete.

De a (nevét a Habsburg empire és a map szavak összevonásának köszönhető) Mapire-ön kívül is nagyon sok térkép érhető el most már kiváló minőségben. Itt van például ez a hajdani pesti belvárost ábrázoló, rajta az 1715 után kiosztott házhelyek, nemzetiségek szerint feltüntetve.

Az akkoriak még nem tudhatták, hogy Magyarország sohasem volt multikulturális társadalom, így a térkép oktondi módon a német, magyar, szerb házakat mutatja nagy tarkaságban. De ott vannak az akkori sörfőzdék, mészárszékek és persze a közintézmények is, mint a rokkantak háza - a mai Városháza helyén.

A pesti belváros szerkezetének még 1870-ben sincs sok köze a maihoz, hiszen azt majd csak az Erzsébet-híd építése idején alakítják át annyira durván, hogy az épületeken kívül az utcahálózatból sem sok maradt a Ferenciek tere környékén. Az addigi állapotot rögzítő „Buda-Pest térképe utbaigazító kalauzzal” azért is érdekes, mert látni lehet rajta a kiegyezés környéki turizmus célpontjait, Pesten többek között az Orpheummal és a kaszárnyával, Budán pedig a még meglévő Tabánnal, a fürdőkkel és a királyi istállóval.

A Budapest építésügyi szabályzatához rajzolt 1894-es övezeti beosztás nem csak a még elég alacsony városiasodottságot mutatja például Zuglóban, Angyalföldön vagy Dél-Budán, maga a kategóriarendszer is érdekes: az 5. besorolási osztályt a „bűzös gyárak” jelentik, a 6.-at pedig a közegészségügyi szempontból ennél is rosszabb „rongy és csontgyűjtő és osztályozó telepek”, vagyis azok a szeméttelepek, amelyeknek a rosszhírű környékét messziről kerülték el a felsőbb klasszusok.

Bár ezeknél jóval frissebb térképek is vannak, gyorsan még kettőt mutatok, aztán ha van kedvük, a többit fedezzék fel maguk, úgy izgalmas főleg. Szóval, előbb egy háborús térkép 1944-ből a nyilvános budapesti óvóhelyekről:

Azt nem tudni, hogy pontosan melyik hónap állapotait rögzíti, de az egyértelmű, hogy a körülzárás előtti fővárosban rohamléptékben alakítottak ki újabb óvóhelyeket, de ez inkább már csak árkokat jelentett - például a rákoskeresztúri köztemetőben, ahol egész óvóhelyrendszert jelez a térkép.

És végül egy alig egy évvel későbbi melléklet, amit a - már Nagy-Budapestre kiírt - városrendezési tervpályázatra adtak be. Nagy közlekedésfejlesztési, többnyire asztalfiókban maradt víziók, főleg az új alközpontok és közlekedőfolyosók kialakítására, a Belváros tehermentesítésére.

A benyújtó sok egyéb ötlet mellett szeretett volna egy új, föld alatt futó „Közép-Körútat” a pesti Kis- és a Nagykörút között, mely egy Duna alatti alagúttal ment volna át Budára, hogy ott a Csalogány utcánál folytatódjon. De körbeért volna a budai körút is, és végük a körút-mánia abban csúcsosodott volna ki, hogy lett volna belőle egy a Ferdinánd-híd - Kodály körönd - Keleti Pályaudvar között is, azon az útvonalon, amit most is sok autós használ menekülőösvényként Budapesten.

Házi feladat: ha találnak jó politikai témájú korabeli képeslapot, vagy efféle szöveget bennük, küldjék el nekünk. Választási csasztuskák, pártpolitikai megjegyzések, lelkesedés és ellenzékieskedés, bűnbakkeresés és diktátordicsőítés - jöhet minden.

 
 

Rovatok