Az áldozat koponyájának sérülését és halálát a legvalószínűbb magyarázat szerint egy másik ember támadása okozta

– mindez egy rendőrségi jegyzőkönyvben is lehetne, de ezt a mondatot Nohemi Sala és kollégái a PLoS One tudományos lap aktuális számában publikálták. A madridi Evolúció- és Viselkedéskutató Intézet munkatársai egy 430 000 éve történt bűntény nyomait vizsgálták, és a Spanyolországban megfedezett maradványok az emberiség történetének eddig ismert legrégibb meggyilkolt áldozatai lehetnek.

A csontokat az észak-spanyol atapuercai Sima de los Huesos (Csontok szakadéka) régészeti lelőhelyen, egy föld alatti barlangrendszerben találták meg - írja az MTI. A barlang csak egy 13 méter mély, merőlegesen lefelé vezető aknán keresztül közelíthető meg. A csontok az emberfélék családja középső pleisztocén korban élt Homo nemének legalább 28 egyedéhez tartoztak.

A Cranium 17 tudományos nevű egyed koponyája szinte teljesen rekonstruálható a maradványokból. A homlokon két törés látható, amelyek a kutatók becslései szerint ugyanattól a tárgytól származnak és amelyek a halált okozták. Nagyon valószerűtlen, hogy a sérüléseket esés vagy odahajított kő okozta volna, és a koponya nem az ősember halála után tört  be - például kannibalizmus miatt -, mert akkor vágások nyomai is látszanának a csonton. Ha túlélte volna a sebesülést és később, valami más miatt halt volna meg, akkor a gyógyulás folyamata is megfigyelhető lenne - írják a tudósok.

„Úgy tűnik, a töréseket egy szabályos méretű és formájú eszköz okozta. Amennyiben egy jobbkezes támad egy eszközzel a vele szemben álló emberre, akkor pontosan azon a helyen találja el a koponyát a bal szemöldök felett, mint a Cranium 17 esetében” – állítja a tanulmány.

Ez az eddigi legkorábbi ismerte esete a szándékos, halált okozó agressziónak, amelyet az ember felmenőinek csontjai alapján rekonstruáltak. Ez azt mutatja, hogy ősi emberi viselkedésmintáról van szó.

Ebből a korszakból eddig csak egy lelet utalt lehetséges gyilkosságra. A Shanidar 3-nak elnevezett neandervölgyi embernek a kilencedik csigolyájánál találtak súlyos sérüléseket. Ez az eset azonban nem egyértelmű, mert a férfi csak hetekkel később halt meg, és nem tudni, hogy a támadás közvetlenül vezetett-e a halálához, ráadásul a sérülés vadászbalesetből is származhatott.

A szakértők vélhetően az ősi gyilkossággal együtt a Sima de los Huesos lelőhely titkát is megfejtették. Eddig ugyanis különböző feltételezések léteztek arról, mire szolgált a barlang. A kutatások szerint a holttestek kizárólag az aknán keresztül juthattak a barlangba, ami alapján feltételezhető, hogy egyfajta temetkezési hely volt a barlangrendszer.

A föld felszíne alatt harminc méterre fekvő, magas nedvességtartalmú és szinte állandóan 10,6 Celsius-fok hőmérsékletű Csontok szakadéka a középső pleisztocén kor legnagyobb emberikövület-lelőhelye, a kora hozzávetőlegesen 500 ezer-120 ezer év.