Az ipari forradalom egyik legfőbb mozgatórugója a gépesítés volt, egyebek mellett a szövőgépek feltalálása és elterjedése. Azonban az elkészült anyagból még sokáig kézzel kellett ruhát varrni, ugyanis a varrás aprólékos műveletének automatizálására csak a 19. század közepén született megfelelő megoldás.
Isaac Merritt Singer neve a magyar köznyelvben is összefonódott a varrógéppel, nem csoda, ha világszerte sokan a szerkezet feltalálójaként is tisztelik. Ahogy azt megszokhattuk, a valódi történet ennél jóval bonyolultabb. A 19. század első felében sokan kísérleteztek a varrás gépesítésével, közülük először egy francia szabó, Bartholomew Thimmonier használt műhelyében ilyen szerkezeteket, hogy a francia hadsereg egyenruháit kellő gyorsasággal tudja előállítani. Az ő megoldása azonban nem terjedt el, ráadásul üzeme is a gépromboló ludditák áldozata lett.
Az első, szintén korábbi megoldásokat tökéletesítő, szabadalmaztatott varrógép egy Elias Howe nevű feltaláló 1845-ös munkája volt, az ő legnagyobb újítása a vízszintesből függőleges helyzetűre állított tű bevezetése volt. Az ő gépe sem működött igazán megbízhatóan.
A képbe ekkor jött be Singer, akinek jó érzéke volt a különböző masinákhoz, egy kőbányákban használatos fúrót például szabadalmaztatott is, de az ebből származó pénzt egy színitársulatba fektette, amelyben maga is fellépett, Isaac Merritt néven. Ez a vállalkozás nem hozott sikert, így Singer kénytelen volt egy gépek javításával foglalkozó bostoni boltban munkát vállalni.
Főnöke megbízta, hogy javítson meg egy Howe elvei alapján készült varrógépet, de Singer ennél többet tett: módosította a szerkezetet. Ő volt az, aki a folyamatos és egyenletes munkát lehetővé tevő pedálhajtással látta el a gépet, s a korábbi görbe helyett ő szerelt be először egyenes tűt a szerkezetbe. Összességében a változtatásokkal egy sokkal egyszerűbben, gyorsabban használható varrógép született – Singer 1851 augusztusában szabadalmaztatta is a saját változatát.
Főnöke, Orson C. Phelps tőkéjét felhasználva a Singer varrógépek világhódító útra indultak, az 1860-as években már Európában is ezerszámra gyártották őket. Singer dúsgazdag lett, hatlovas hintóval járt-kelt New York utcáin, villájában pedig saját színpadot is építtetett magának – közben 18 gyermeket nemzett összesen legalább négy nőnek.
Howe persze úgy érezte, hogy ez az élet neki járt volna, pert is indított szabadalmi jogainak érvényesítésére. A bíróság az ő javára döntött 1855-ben, így a dicsőség helyett legalább a vagyonban osztozhatott Singerrel, 1867-es haláláig ő is dúskált a pénzben. Singer 1875-ben halt meg, az általa világszerte elterjesztett varrógép pedig lehetővé tette a ruhák tömegtermelését, ezzel a divatipart is elindítva hódító útján.