Az utóbbi években az Egyesült Államokban újra viták kereszttüzébe került az, hogy az iskolákban az evolúcióelmélet mellett vagy akár helyett a kreacionizmust (a bibliai vagy más vallásos teremtéstörténetet), esetleg az úgynevezett „értelmes tervezettség” elméletet is oktassák. A kérdésről időről időre heves viták lángolnak fel, de egyik sem mérhető ahhoz a felhajtáshoz, ami John T. Scopes középiskolai tanár 1925-ös perét övezte.
Az ügy hátterében annak a vallási fundamentalista mozgalomnak az erősödése húzódott meg, amely igyekezett az oktatásból minden olyat száműzni, amit a Biblia tanításával ellentétesnek ítélt meg. A fő célpont a bibliai teremtéstörténettel összeegyeztethetetlennek tartott evolúcióelmélet lett, a hadjárat fő alakja pedig William Jennings Bryan presbiteriánus politikus, aki kétszer is a Demokrata Párt elnökjelöltje volt, 1913 és 1915 között pedig a külügyminiszteri posztot is betöltötte.
Bryan 1918-tól kezdett erőteljes kampányba az evolúcióelmélet ellen, és főként a déli államokban komoly népszerűségre is tett szert, 1925-ben Tennessee törvényt – az úgynevezett Butler Actet – is hozott a teremtéstörténettel ellentétes elméletek oktatása ellen. Ez persze felháborította a liberális közvéleményt, elsősorban az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) nevű szervezetet.
Scopes maga is az ACLU „felbujtására” provokálta ki, hogy a törvény alapján felelősségre vonják, miután egy evolúcióelmélet alapján íródott tankönyvből tanította a biológiát diákjainak. A tanárt perbe is fogták, az eljárás 90 éve, 1925. július 10-én kezdődött az egyébként álmos tennessee-i kisvárosban, Daytonban.
A vádat ügyészként maga Bryan képviselte, az ACLU pedig egy másik híres jogászt, Clarence Darrow-t kérte fel a védelem képviselőjeként. A sajtó az ügyről „majomper” címszóval tudósított, és a két országos hírnevű jogász, valamint a per tárgyának aktualitása miatt óriási érdeklődés övezte az ügyet. A túlzsúfoltság miatt volt olyan tárgyalási nap, amelyen a bíróság szabad ég alatt volt kénytelen összeülni, a városkát pedig elárasztották a tudósítók, érdeklődők, az őket kiszolgáló étel- és bibliaárusok, de még mutatványos csimpánzok is szórakoztatták az egybegyűlteket. Darrow eredeti stratégiája az volt, hogy tudományos síkra tereli a tárgyalást, ám a vád irányába némi elfogultságot mutató bíró, John T. Raulston ezt nem engedte, mondván, nem az a kérdés, hogy a törvény jó-e, hanem az, hogy Scopes megsértette-e.
A védelem végül egy meglepő húzással magát Bryant szólította a tanúk padjára, akit Darrow két órán át vetett alá keresztkérdéseknek, amelyek főként a Biblia szó szerinti értelmezésének ellentmondásaira igyekeztek rávilágítani. A hallgatóságot és a tudósításokat olvasók nagy részét meggyőzték a védelem érvei, ám Raulston töröltette az ügyész vallomását – Darrow ezután egy fellebbezés reményében maga kérte védence elítélését. Scopest végül július 21-én 100 dollár büntetésre ítélték, de az állam legfelsőbb bírósága két évvel később technikai okokra hivatkozva megsemmisítette a verdiktet.
A „majomper” tehát tulajdonképpen döntetlennel zárult, és az alapvető nézetkülönbséget sem sikerült lezárni. A 20. század második felében aztán az Egyesült Államokban az az álláspont kerekedett felül, amely szerint az evolúcióelmélet tanításának tiltása alkotmányellenes, mivel sérti az állam és egyház szétválasztásának elvét – erre hivatkozva 1987-ben a kreacionizmus állami iskolai oktatását is betiltotta a Legfelsőbb Bíróság. Ám a harc azóta is zajlik, újabban inkább az „intelligens tervezettség” elméletét (amely a természet jelenségeit egy intelligens okra, lényegében a kereszténység Istenére vezeti vissza) igyekeznek a tanórákra visszacsempészni a vallási szervezetek támogatását élvező politikusok, jogászok.