A nagyközönség a történelemkönyvek lapjain kívül leginkább a Mel Gibson főszereplésével 1995-ben készült Rettenthetetlencímű filmből ismerheti az 1270 körül született, 1305-ben kivégzett William Wallace alakját. A hollywoodi alkotásnak meglehetősen kevés köze van a történelmi tényekhez, hogy mást ne mondjunk, az évszázadokkal később feltalált skót szoknyát viselő bátor hadvezér az eredetiben ausztrál akcentussal ordítozva tüzeli embereit az angolok elleni harcra.
Ugyan valójában keveset tudunk William Wallace életéről, az elég egyértelmű, hogy az őt skót nemzeti hősként beállító leírások elég távol állnak a valóságtól. Semmilyen hiteles forrásból nem derül ki, hogy ő saját magára a skót szabadság harcosaként gondolt volna. Ha már itt tartunk, Wallace – legalábbis a neve alapján – valószínűleg nem is skót, hanem walesi családból származott, és nem egyszerű közember, hanem nemes volt. Már a lázadásának kezdete sem valamilyen elvont, magasztos ügyhöz, hanem egy zavaros, feltehetően Wallace, a felesége és egy angol sheriff (a grófság királyi főhivatalnoka) főszereplésével játszódó szerelmi drámához köthető, melynek végén Wallace végzett a sheriffel.
Wallace szabadsághős státuszát a későbbi krónikásoknak köszönheti, akiket I. Eduárd angol király valóban zsarnoki uralma, illetve Wallace tényleg borzalmasan kegyetlen kivégzése indíthatott arra, hogy a nemzeti függetlenség mártírjává avassák, aki megtestesítette az elnyomás ellen fellépő egyszerű nép akaratát. Elfogása után Wallace-t lázadás, gyilkosságok, fosztogatás, gyújtogatás és más különféle bűntettek, köztük az árulás vádpontjaiban találták bűnösnek. 1305. augusztus 23-án lovak mögé kötve vonszolták végig fél Londonon, hogy aztán a vesztőhelyre érve felkössék a felerészt éljenző, felerészt fújoló tömeg előtt.
De ez még csak a kezdet volt. Mielőtt megfulladt volna, levágták a kötélről, lemetszették nemi szerveit, majd kibelezték, kiontott belső szerveit a szeme láttára – a beszámolók szerint ekkor még életben volt – égették el. Csak ezután fejezte le a hóhér, hogy aztán testét felnégyeljék. A négy darabot különböző városokba küldték, lándzsára tűzött fejét viszont a London Bridge-en tették közszemlére, hogy látványa minden arra járó szívébe félelmet és meghunyászkodást hozzon.