A Spaghetti House olasz étteremlánc London belvárosában fekvő található egyik éttermének alkalmazottjai éppen a heti bevételt számolták 1975. szeptember 28-ájának estéjén. Az eredmény 13 ezer font volt, ez mai értéken nagyjából 44 millió forintnak felel meg – akkoriban is szép summának számított. Ekkor törtek rájuk a fegyveresek.
A három fekete férfi fegyvereivel hadonászva üvöltözött a halálra rémült – kivétel nélkül olasz származású – dolgozókkal, akik közül egynek sikerült meglépnie, miközben a pincébe hajtották őket. Amíg a többieket egy apró, ételkonzervekkel teli raktárhelyiségbe zsúfolták, a szerencsésen meglépett illető értesítette a rendőrséget, amely lezárta a környező utcákat, elzárva a fegyveresek menekülési útját.
A szakértők többsége, valamint a bírósági ítélet is azt állítja, hogy a három támadó – a karibi származású Wesley Dick és Anthony Gordon Munroe, illetve vezetőjük, a nigériai diák, Franklin Davies – egyszerű rablást tervezett, de számításaikat keresztülhúzta a rendőri közbelépés. A helyzet így túszdrámává fajult, és a fegyveresek arra jutottak, hogy jobbak az esélyeik, ha valamilyen politikai színezetet adnak a dolognak.
A rendőrökkel tárgyalva azt állították, hogy a Black Liberation Army (Fekete Felszabadítási Hadsereg) tagjai. Ez a szervezet a militáns amerikai fekete jogegyenlőségi mozgalom, a Fekete Párducok még radikálisabb utódja volt, amely az 1970-es években bombamerényletekkel, gyilkosságokkal, rablásokkal és börtönök elleni akciókkal vetette észre magát.
Daviesék tehát kijelentették, hogy ők ebben a londoni pincében a világ elnyomott feketéit képviselik, akik nevében „visszaveszik” a fehérek által rabolt pénz egy részét. Azt követelték, hogy egy repülőgép szállítsa őket Jamaicára. A rendőrség vezetői erre nem voltak hajlandóak, a patthelyzet öt napig tartott, bár menet közben mindkét fél tett engedményeket: két, rosszullétre panaszkodó túszt elengedtek a fegyveresek, cserébe az akciót vezető rendőrfőnök, Robert Mark egy rádiót, kávét és cigarettát juttatott nekik.
Az eseményeket a teljes brit sajtó közvetítette, egészen a megnyugtató végkifejletig. Miután a túszejtők belátták, hogy nincs esélyük követeléseik teljesítésére, október 3-án kiszóltak a rendőröknek: „A túszok kijönnek.” Az egyetlen sérült Davies volt, aki valószínűleg maga ellen fordította a fegyverét, de őt is élve fogták el a rendőrök. A három túszejtő fejenként átlag 20 év börtönbüntetést kapott.
A Spaghetti Ház túszdrámája volt az első alkalom, hogy a rendőrök élesben használták az akkor űrtechnikának számító, aprócska, száloptikás kamerákat, amelyek segítségével megfigyelték a pincében zajló eseményeket, és látták, hogy nincs szükség fegyveres beavatkozásra.
Az eltelt évek távlatából ártatlan incidensnek tűnhet az ötnapos dráma, ám Nagy-Britanniában ez volt az első modern túszejtési akció. Nem tudni, hogy a Davieséket övező médiaérdeklődés hatására-e, mindenesetre még az év decemberében az IRA fegyveresei is túszokat szedtek a brit fővárosban, majd 1980-ban már hét halálos áldozatot követelt az iráni követség ellen végrehajtott akció.