Kevés utazás pontos leírása maradt fent, és ezek közül egy sem foglalkozik mondjuk a délnyugat-angliai Penzance és a skót határ melletti, az Északi-tenger partján fekvő Berwick-upon-Tweed közötti fáradságos úttal (a két település ma közúton 873 kilométerre fekszik egymástól, az internetes útvonaltervező alkalmazások nagyjából 9 órás menetidőt számolnak).

Az utazás sebessége ráadásul nagyban függött az időjárási körülményektől, illetve természetesen az utazás módjától is. Az utazók lóháton, gyalogosan, lovas kocsin, esetleg ökrös szekereken jutottak le céljukig. Néhány fennmaradt forrásból azért következtetni lehet arra, nagyjából mekkora távolságokat mennyi idő alatt lehetett megtenni.

Lovaskocsik például a Southampton és Salisbury közti 35 kilométeres távon három nap alatt fordultak egyet, míg ugyaninnen a közel 200 kilométerre fekvő Coventrybe már nyolc nap volt oda-vissza eldöcögni. Egy fuvaros, Stephen Kyng feljegyzéseiből kiderül, hogy 1447–1448-ban 56 forduló során közel 6500 kilométert tett meg különböző települések között.

A lovasok általában nem vágtában, hanem poroszkálva, esetleg ügetésben haladtak, és még a hátasokkal bőségesen ellátott nemesi családok haladási sebességét is a különböző holmikat, esetleg gyerekeket és időseket szállító kocsik és szekerek tempójához kellett igazítani. Ne felejtsük el, évszázadokkal vagyunk a rendszeres postakocsi-szolgálat kiépítésétől, de még az első, 20 km/órás átlagsebességre képes lovas kocsik megjelenése is jóval később történt csak meg. Nem létezett semmilyen „hivatalos”, az egész országot lefedő közlekedési hálózat, ekkoriban még váltólovak sem álltak rendelkezésre, de legalább a nagyobb városokban már kényelmes fogadók várták a megfáradt utazókat.

Egy hónap vagy két nap

A hadseregek természetesen főként gyalogosan vonultak. A London és Empingham közötti, légvonalban 133 kilométert egy sereg 1470-ben hat nap alatt tette meg, a következő évből fennmaradt feljegyzés szerint Ravenspurból Coventry érintésével Londonig egy hónapig masíroztak a katonák a nagyjából 370 kilométeres úton.

Persze különleges helyzetekben lehetett ennél jóval gyorsabban haladni: 1462-ben, a IV. Eduárdot, majd VI. Henriket is a trónhoz segítő „Királycsináló”, azaz Richard Neville, Warwick grófja naponta közel 100 kilométert lovagolt kíséretével Northumbria várai között. A szenzációs hírek is gyorsabban terjedtek, futárok akár néhány nap alatt is átszelhették az országot, 1482-ben IV. Eduárd például olyan futárszolgálatot állított fel, amelynek egymást váltó tagjai Londonból a skót határig mindössze két nap alatt elvágtáztak.