Természetesen sok amerikai elnöknek voltak különféle háziállatai, a kutyák és macskák mellett akadtak köztük kevésbé szokványosak is: madarak, pónilovak, tehenek is voltak hosszabb-rövidebb ideig a Fehér Ház lakói, de Theodore Roosevelt és gyerekei például mókusokat, nyulakat, tengerimalacokat, egy borzot, egy barnamedvét, egy patkányt, egy papagájt és egy szalagoskígyót is tartottak. Az igazi különc Theodore Roosevelt azonban ezzel sem nyerhette el a legbizarrabb elnöki háziállat birtokosának címét.
Biztos a kedves olvasókkal is előfordult, hogy használhatatlan, csúnya vagy ráadásul még kényelmetlenül elhelyezhető ajándékot kaptak, és talán az is, hogy ezt aztán szépen csendben továbbajándékozták a következő szerencsétlen tulajdonosnak. Valami ilyesmi történhetett Lafayette márkival is, aki az amerikai függetlenségi háború hőseként 1825–1826-ban beutazott 26 amerikai államot. A lelkes helyiek persze mindenhol nagy örömmel fogadták és elhalmozták ajándékokkal is – valamelyik déli településen például egy élő csukaorrú aligátorral.
Lafayette nem jött zavarba, magával vitte az állatot, majd egy nagy stratégához illő húzással egyenesen John Quincy Adams elnökre sózta rá, amikor meghívást kapott a Fehér Házba (egyesek szerint a márki nem „szabadult meg” az állattól, csak ideiglenesen bízta az elnök gondjaira). Sajnos akkor még nem létezett filmfelvétel, amely megörökíthette volna Adams, és főként Mrs. Adams reakcióját, de az elnök gyorsan feltalálta magát: az állatot egy ritkán használt szárny fürdőszobájába szállásolta el. Egyesek szerint Adams még élvezte is a helyzetet, gyanútlan vendégeit néha direkt ebbe a mellékhelyiségbe irányította, majd jól szórakozott rémületükön.
Az aligátor néhány hónapig élt a Fehér Házban, azután más helyre szállították, de egy évszázaddal később két fajtársa lépett a nyomdokába. Az 1929 és 1933 között az elnöki tisztséget betöltő Herbert Hoover kisebbik fia, Allan is nagy állatbarát volt, többek között két aligátor büszke gazdájaként. Ezek természetesen vele tartottak a Fehér Házba is, ahol annyira jó dolguk volt, hogy néhanapján szabadon sétálgathattak az épület körüli parkban, valószínűleg a frászt hozva mind az elnököt védő biztonsági emberekre, mind a látogatókra.