Kutatók nagyon régóta kutatják, az első telepesek hogyan népesítették be az amerikai kontinenst. Egészen mostanáig csak a kiásott csontvázakból és más tárgyi emlékekből tudtak következtetni erre.

Amióta DNS-mintákat is ki tudnak nyerni a maradványokból, tejesen új felfedezéseket tettek az első amerikaiakról. A University of Alaska kutatói a genetikai kutatások fontosságára hoznak példákat a most kiadott legújabb tanulmányukban.

Két 11500 évvel ezelőtt élt gyerek csontvázát vizsgálták meg tüzetesebben a kutatók. Nem ez a legősibb DNS, amit az észak-amerikai kontinensen találtak, de ezt a Bering szorosban találták. Ez az a terület, ahol az első telepesek a kontinensre léptek és innen népesítették be az északi és a déli részeket.

A régészek 2010-ben fedezték fel a területet. Ide nyaranta jöttek az első emberek lazacra és nyúlfélékre vadászva nagyjából 13200 és 8000 között. Sátorszerű kunyhókat emeltek, tüzet gyújtottak és itt táboroztak.

A kutatók 2011-ben fedezték fel az első csontokat, később kiderült, hogy három év körüli gyereké voltak. A gyerek csontváza alatt további két gyerek csontjait találták meg közös sírban. Az egyik egy újszülött, a másik egy halott magzat. A gyerekeket nagy gonddal temették el.

A koponyacsontból nyert DNS-t a University of Utah genetikusainak küldték el. Kiderült, hogy a csecsemőnek és a magzatnak nem ugyanaz az anyja, de még a nagyanyjuk sem. Felmerül persze a kérdés, hogyan kerültek ennek ellenére egy sírba. A kutatók szerint elképzelhető, hogy az apa volt azonos, vagy két különböző családhoz tartoztak, akik egyszerre vesztették el gyerekeiket.

A gyerekek sorsán kívül azonban sokkal fontosabb a DNS, ugyanis ez megmutathatja, hogyan vándoroltak az első telepesek Amerikába. Még 2007-benkészült egy tanulmány ennek bemutatására, eszerint 25 ezer évvel ezelőtt jelentek meg az első szibériai emberek a Bering szorosban és tízezer évig maradtak ott. Azért tudtak még a jégkorszak alatt is ott maradni, mert a területet nem fedte jég, inkább a tundrához hasonlított az időjárás.

Délebbre sem tudtak vándorolni, mert ott viszont elzárták az utakat a gleccserek. Egészen 15 ezer évvel ezelőttig, amikor a gleccserek visszahúzódtak és elindulhattak a telepesek. A várakozás alatt az ősi amerikaiak nagyszintű genetikai diverzitást alakíthattak ki. Jóval nagyobbat, mintha egyenesen Szibériából vándoroltak volna a kontinensre.

Az a tény, hogy a két gyereknek ennyire különbözött a DNS-e is ezt az elméletet erősíti. Vagyis az első telepesek valószínűleg hosszú időt töltöttek a Bering szoros környékén a jégkorszakban. Az is igaz, hogy a két gyerek már a jégkorszak vége után halt meg, de ezt azt is jelentheti, hogy maradtak ott néhányan az első csoportokból, nem mindenki indult útnak dél felé.

Vannak kritikusai is az elméletnek, akik szerint ezekből a DNS-ekből nem lehet levonni ezt a következtetést. Fontos információkat tartalmaz, de elhamarkodott lenne azt állítani, hogy évezredeket várakoztak a Bering szorosnál az első Szibériából érkezett emberek. A kutatók most azzal szeretnék bizonyítani állításukat, hogy régebbi csontvázakat keresnek a Bering szorosnál, de a kutatást nehezíti, hogy a jégkorszak vége után jelentősen megemelkedett a tengerszint, elárasztva azokat a területeket, ahol ezek az emberek éltek.