A földtörténeti kutatások már a 20. század elején kiderítették, hogy nagyjából hatmillió évvel ezelőtt a Földközi-tenger teljesen elzáródott az Atlanti-óceántól, és mivel a belé ömlő folyók nem tudták pótolni a párolgás okozta veszteséget, vízszintje jelentősen csökkent. Ez üthetett szöget az 1920-as évek Európájának problémáin – elsősorban a mezőgazdaság teljesítőképességéhez képesti túlnépesedésen, az energiaéhségen, valamint a nemzeti ellentétek miatti széthúzáson – merengő Herman Sörgel német építésznek.
Az élénk fantáziával megáldott Sörgel ambiciózus, Atlantropa névre keresztelt tervvel állt elő, amelynek központi eleme egy a Gibraltári-szorosnál épített, hatalmas (2,5 kilométer széles és 500 méter magas) gát és vízerőmű lett volna. A létesítmény elzárta volna a Földközi-tenger vízutánpótlását, miközben gigászi mennyiségű áramot termelt volna (a számítások szerint 49 ezer MW teljesítményű lett volna, a ma üzemelő legnagyobb vízerőmű 22,500 MW energiát termel) – ezzel nemcsak a kontinens energiaszükségletét elégítette volna ki, hanem a víz visszahúzódása után a tervek szerint 660 ezer négyzetkilométernyi benépesíthető, megművelhető földterületet hozott volna létre a Mediterráneumban.
„A Földközi-tenger területének lecsökkentése lehetővé tenné a hatalmas mennyiségű villamosenergia előállítását, amely garantálja iparunk növekedését. Ellentétben a fosszilis tüzelőanyagokkal, a vízenergia sohasem szűnne meg” – fogalmazott Sörgel. Mi több, „a hatalmas mennyiségű közmunka több mint egy évszázadra enyhítené a munkanélküliséget, a túlnépesedést és az afrikaiak bevándorlását Európába”.
A terv azonban még ennél is nagyobb szabású volt. Épült volna egy gát a tenger nyugati és keleti medencéje között, valamint Gallipolinál is, miközben a Szaharától délre hasonló arányú építkezésekkel Sörgel három mesterséges beltengert tervezett létrehozni, hogy ezzel megoldja a sivatagos területek öntözését, illetve a belső-afrikai klíma mérséklését.
Az emberbaráti szeretet mellett az építészt az a meggyőződése hajtotta, hogy Európa „csak az Atlantropa-projekt által lesz képes az európai civilizáció fennmaradni, önellátóvá válni és versenyképes maradni az amerikai és a feltörekvő ázsiai országokkal szemben”. Sörgel úgy gondolta, ez a gigantikus vállalkozás egyesítené a kontinens népeit, hogy aztán kellő eltökéltséggel vegyék fel a küzdelmet a „sárga veszedelemmel szemben”.
A projekthez számos építész és tudós csatlakozott, a tervezés olyan mélységekig terjedt, hogy a változások miatt a tengertől távolabbra került városok új, a tengerhez kihelyezett „reinkarnációról” is vázlatok készültek, arra is gondolva, hogy Velence hangulatos csatornáit megmentsék a kiszáradástól.
Sörgel az időközben hatalomra került Hitlernek is bemutatta a tervet, de ez még a hasonlóan őrült és grandiózus koncepciókkal szemben egyébként fogékony diktátornak sem tetszett meg. Ettől függetlenül a Sörgel alapította Atlantropa Intézet 1960-ig működött, és az ötlet azóta is felmerül időnként.
A Darmstadti Műszaki Egyetem munkatársai egyébként 2012-ben leporolták a tervet, és modern számítógépes eszközökkel modellezték, mi történt volna megvalósulása esetén. Arra jutottak, hogy a projekt a globális felmelegedés elméletének legrosszabb előrejelzéseihez hasonlóan közel 10 méterrel emelte volna meg a világtengerek szintjét, miközben a gát statikai szempontból igencsak sérülékeny lett volna – egy esetleges katasztrófa pedig minden idők legnagyobb szökőárját zúdította volna Atlantropára.
Jobb tehát, hogy Sörgel terve álom maradt. Az ezernyi egyéb probléma mellett arról még nem is beszéltünk, hogy az így „előállított” termőföldek a mezőgazdasági művelésre alkalmatlanul sósak lettek volna, vagy, hogy az emberbarát építész azzal nem igazán foglalkozott, mi történne azokkal az afrikaiakkal, akik például a létrehozandó beltengerek helyén éltek. Szerencsére az atomenergia elterjedése és a mezőgazdaság fejlődése néhány évtizedre megoldotta az eredeti gondok egy részét, így komolyabban senki sem gondolkozott el Atlantropa létrehozásán.
(Borítókép: Atlantropa látképe az űrből - művészi koncepció. Forrás: Wikipédia)