Anthony Blunt volt a „cambridge-i ötök” néven emlegetett, az NKVD-nek, később a KGB-nek a második világháború éveitől információkat szolgáltató, a brit titkosszolgálat vezetéséig elérő „cambridge-i ötöknek” nevezett ügynökcsoport negyedik lelepleződött tagja. Guy Burgess és Donald Duart Maclean 1951-ben a Szovjetunióba szökött, majd 1956-ban egy moszkvai sajtótájékoztatón tűntek fel, Kim Philby 1963-ban követte őket, miután többször is gyanúba keveredett, és végül bevallotta múltbéli szerepét.
Bluntról is már jóval végleges lebukása előtt sokan tudni vélték az igazságot. Az is gyanúra adott okot, hogy Burgess-szel cambridge-i egyetemi éveik óta jó barátságban voltak. Többszöri kihallgatás után azonban az 1950-es években „tisztának” minősítették, 1956-ban II. Erzsébet királynő lovaggá is ütötte.
A közvélemény aztán 1979-ben tudhatta meg, hogy Blunt is információkat adott át a szovjeteknek az 1930-as évek végétől 1956-ig, erről maga a miniszterelnök, Margaret Thatcher számolt be az alsóházban, miután egy – a szereplőket csak álnéven bemutató könyv kapcsán – Bluntra újra a gyanú árnyéka vetült. A bejelentésből az is kiderült, hogy Blunt 1964-ben, büntetlenségéért cserébe tett beismerő vallomást.
Arra viszont nem adott Thatcher megnyugtató választ, hogy Blunt miként őrizhette meg magas beosztásait és lovagi címét a vallomás után eltelt 15 évben. Az egykori, művészettörténész végzettségű ügynök ugyanis a világhírű Courtauld Művészeti Intézet igazgatója volt (1974-ig), valamint a királyi képtár vezetője 1972-ig.
A sajtó akkoriban arról cikkezett, hogy Bluntra „nagyon magas helyeken üldögélő őrangyalok” vigyáztak, azaz cambridge-i és az uralkodóház tagjaival fenntartott kapcsolatai miatt kerülhette el a nyilvános leleplezést. Valójában azonban nem erről volt szó. Pont Blunt régi cambridge-i barátai szivárogtatták ki a botrányt kirobbantó írónak az információt, a királynő személyi titkárát pedig a titkosszolgálati kérést teljesítő kormánytisztviselők utasították arra, hogy ne bocsájtsa el az állásából Bluntot.
Erre valószínűleg két indoka is volt az MI5 és az MI6 vezetésének. Bluntból megpróbáltak minden lehetséges adatot kisajtolni, illetve talán arra is felhasználták, hogy dezinformálni próbálják a szovjeteket. A legfontosabb azonban az volt – hiszen 1964-ben a kém már évek óta inaktív volt –, hogy elkerüljék az újabb botrányt, amely megint felhívta volna a figyelmet arra, hogy a KGB mélyen beépült a brit „szervekbe”.
A lebukás ellenére egyébként ma sem tudjuk biztosan, ki volt az „ötök” utolsó tagja. Sok név merült fel, ezek közül többekről is szinte bizonyosan lehet tudni, hogy jelentettek a szovjeteknek – így a kérdés inkább az, valójában mennyire volt kiterjedt az ötöket is foglalkoztató kémhálózat. Blunt egyébként lovagi címétől megfosztva, de a büntetést elkerülve fejezte be életét 1983-ban. Talán az összes egykori érintett halála után, hamarosan kiderülhet, pontosan milyen játszmák zajlottak a háttérben ebben a zavaros ügyben.