Haláláig elkísérte A. A. Milne először 1926-ban megjelent Micimackó (Winnie-the-Pooh) című művének és folytatásának sikere és egyben átka: a híres könyv- és magazinillusztrátor ugyanis úgy vélte, minden más munkájára árnyékot vetett a világhírű sorozat. Ernest Howard Shepard jóval többet tett le az asztalra a „csacsi öreg medvénél”, ahogy maga is nevezte a fiának játék mackójáról mintázott mesefigurát. Az első világháború nyugati frontján először hadnagyként, majd a háború végén immár őrnagyként szolgálva rengeteg rajzot készített – és ezeket a rajzokat most sikerült összegyűjteniük a kutatóknak.

A képek mindeddig el voltak zárva a nyilvánosságtól. Akkor készültek, amikor Shepard a Somme, Arras és Passchendaele környéki harcokban vett részt, és az antantkatonák mindennapi életét ábrázolják (emellett Shepard hírszerzési céllal is készített szkeccseket a tüzérségi állásokból). Miközben felismerhető rajtuk az általa illusztrált gyerekkönyvek stílusa, sokkal közelebbről emlékeztetnek a fő erősségének vallott politikai és társadalmi témákat feldolgozó grafikáira.

„A legtöbb világháborús dokumentum szükségképpen a hatalmas veszteségeket helyezi előtérbe, ám Shepard bepillantást enged nekünk a színfalakon túl zajló eseményekbe, mind a személyesekbe, mind a bajtársi közösséget érintőkbe, és persze a harcok következményeibe is – a megrendítő és persze a humoros pillanatokba – nyilatkozta a BBC Historynak James Campbell, az illusztrátor leveleit és rajzait közzétevő új kötet szerzője (Shepard’s War,  Michael O’Mara Books Ltd, 2015). – Gyakran irányítja figyelmünket a háború könnyedebb velejáróira, finoman kifigurázva a jól ismert nemzeti előítéleteket is.”

Személyes veszteség

Mindeddig azért nem volt tudomásunk a teljes gyűjteményről, mivel a művész hagyatékát számtalan intézmény kezelte, köztük elsősorban a Surrey-i Egyetem. A rajzok némelyike befejezetlen vázlatnak tűnik, ám jóval többet elárulnak Shepard karrierjéről és életéről, mint amit eddig sejtettünk. Miközben a harmincas évei közepén járó művész részt vett könyvek, köztük Aiszóposz meséinek illusztrálásában, 1915-től a háború végéig tisztként szolgált a tüzérségnél, ám arra is volt ideje, hogy a Punch szatirikus magazinnak (melynek később vezető karikaturistája lett) küldjön a munkáiból.

„A háborús illusztrációk hidat képeznek Shepard korai tevékenysége és a Micimackó kiérlelt stílusa között – hangsúlyozza a kutató. – Növekvő önbizalomról és szikár vonalvezetésről tanúskodnak, melyek ezzel együtt telis-tele vannak mozgással és élettel – olyasvalamivel, melyet későbbi állatrajzaiban is sikerrel alkalmazott.”

Mint generációja számos tagja, Shepard is meghozta a maga tragikus áldozatát. Az újonnan fellelt gyűjteményben található egyik levél Cyril nevű bátyjának halála alkalmából íródott, aki az első világháború egyik legnagyobb ütközete, a somme-i csata legelső napján, 1916. július elsején esett el. „A most megtalált gyűjtemény igen személyes perspektívát nyújt a háborúról, az alkotó fivérének halálától egészen a németeket és a brit ’Tommykat’ gúnyoló karikatúrákig – vonja le a következtetést Campbell. – A műszaki rajzoktól a karikatúrákon át a rögtönzött életképekig széles skálán mozgó tehetségével Shepard képes arra, hogy bemutassa számunkra a konfliktus felemelő momentumait és mélypontjait egyaránt.”