Szakértők vizsgálják azt a ládányi levelet, amelyet soha nem kézbesítettek a címzetteknek, mégis igen ékesszólóan árulkodnak a 17. századi Európa életviszonyairól – és ehhez még csak fel sem kell bontani őket.
Kívülről meglehetősen igénytelennek tűnik az ütött-kopott, vámtisztek viaszbélyegzőivel alaposan telepecsételt ládikó. Akkor tárja fel valódi értékét, ha kinyitjuk: dugig van ugyanis sok ezernyi, háromszáz évvel ezelőtt írott levéllel.
A mintegy 2600 soha nem kézbesített küldemény feladói és címzettjei Franciaországban, Spanyolországban és a spanyol uralom alatt álló Németalföldön éltek, és a hágai postamesterek gyűjtötték be az iratokat az 1689 és 1706 közötti években. 1926 óta a hágai Museum voor Cummunicatie őrizte őket, ám behatóan még egyszer sem vizsgálták meg a kötegeket, ráadásul legalább 600 felbontatlan levél található közöttük. Nemrég azonban – a Massachusettsi Műszaki Egyetemkönyvtára, a Holland Tudományos Kutatások Szervezete, valamint a papíralapú kulturális örökség megőrzését célzó holland Metamorfoze program támogatásával – a Yale Egyetem, az MIT, továbbá a Leideni, Groningeni és Oxfordi Egyetem tudósai közös kutatásba kezdtek.
Rebekah Ahrendt, a Yale Egyetem adjunktusa, valamint David van der Linden, a Groningeni Egyetem kutatója a vándormuzsikusokra, illetve a menekült hugenottákra összpontosító kutatásaik során, 2012-ben fedezték fel a postaládát. „A hugenották levelei szemléletesen bemutatják, milyen érzelmi megrázkódtatáson mentek keresztül a vallásháborúk elől külföldre menekülők – húzza alá a Groningeni Egyetem francia vallási konfliktusokat, a katolikus és protestáns emlékezetkultúrát vizsgáló szakértője. – A levélírók kétségbeesetten hiányolják barátaikat és családjukat, és igen sokat panaszkodnak a számkivetettek életkörülményei miatt.”
„A levelekben megszólaló aggodalmak nagyon hasonlóak ahhoz, amilyeneket mi is megfogalmazunk – teszi hozzá a BBC Historynak adott nyilatkozatában a Yale Egyetem tudósa. – Szülők aggodalmaskodnak a gyerekeik miatt, feleségek panaszkodnak gondatlan férjeikre. Számomra különösen érdekesek a társadalom perifériájára szorított vándorszínjátszók és muzsikusok üzenetei. Tele vannak kollégák közötti pletykákkal: ki kinek a szeretője, ki kitől terhes, ki hogyan részegedett le. Ám emellett érződik belőlük a szakmabeliek és a barátok közérzetével, sorsával való őszinte törődés.”
De nem csupán a leírt szavak az érdekesek a különleges leletben: maga a ládikó és a levelek is sok mindenről árulkodnak. „A levelek összehajtása az adott korban elterjedt szokások mellett az illető személyiségéről is tanúskodik – fejti ki Jana Dambrogio, az MIT munkatársa. – Soha nem látott leleményes és összetett módszereket tanulmányozhattunk a levelek lezárása kapcsán: az írott papírfelület behajtogatása és megóvása mesteri módokon történt, a levelek gyakorlatilag saját borítékukként is szolgáltak. Egészen új kutatási terület nyílt meg előttünk.”
A szakértők egy sor műszaki eljárást és eszközt is bevetnek, hogy megfejtsék a levelek rejtélyét. Ahelyett, hogy a lepecsételt leveleket egyszerűen feltörnék, azt kockáztatva, hogy kárt okoznak a küldeményekben, a fogászatban ismert módszerekhez fordultak. „Dr. David Mills és a Queen Mary (Londoni Egyetem) szakértői csoportja segítségével roncsolásmentes háromdimenziós képet alkothatunk az ún. röntgen mikrotomográfiával. Külön erre a célra készített szkennerekkel keressük a kora újkori tintában használt vas nyomait, így olvassuk el a kézírást. Miután lézeresen letapogattuk a levélcsomagot, kibontjuk az egyes rétegeket, és a hajtogatási technikákra vonatkozó ismereteinket felhasználva kirakójáték szerűen összeillesztjük az egyes leveleket” – foglalja össze az eljárás lényegét Nadine Akkerman, a Leideni Egyetem tanára.
A kutatócsoport azt reméli, vizsgálataik végén nem csupán többet tudunk majd a levélírók és környezetük életéről, de az is kiderül, miért tartották vissza a postamesterek a láda tartalmát. „Sok ezer levelet átvizsgáltam már a levéltárak archívumaiban, de ehhez hasonló még egyszer sem került a szemem elé – emeli ki a felfedezés különlegességét az Oxfordi Egyetem tudományos munkatársa, Daniel Starza Smith. – A szállítás közben elfogott levelek láttán olyan érzése támad az embernek, hogy a történelmet magát ragadta meg egy elővigyázatlan pillanatában, amikor nem tudta tovább őrizni évszázadokig rejtegetett titkát.”