A nagy valószínűséggel 1511-ben született Miguel Serveto Conesa – magyaros névváltozatban Szervét Mihály – számára minden adott volt, hogy magasra ívelő egyházi karriert fusson be. Miután kolostori jegyzőként dolgozó apja egyetemre küldte, a fiatalember kiemelkedő nyelvtehetségről tett tanúbizonyságot, latinul, görögül és héberül is kiválóan megtanult, így eredeti formájukban tanulmányozhatta a korai keresztény szövegeket.
Szervét egy Juan de Quintana nevű ferences szerzetes titkára lett, aki nem kisebb személyiség, mint maga V. Károly német-római császár gyóntatója volt. Titkári minőségében Szervét beutazta a császárságot és Itáliát, jelen volt VII. Kelemen pápa beiktatásán és az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen is.
Nem csoda, hogy korán megismerkedett a legújabb református hittételekkel, de Szervét még Luthernél és Kálvinnál is továbbment. Legfontosabb tanítása a Szentháromság tagadása volt, ez az eszme ugyanis szerinte nem a Bibliából származik, hanem a későbbi görög filozófusok félrevezető kijelentésein alapszik. Újító gondolatának számított az is, hogy a kereszténységet közelíteni akarta a másik két nagy monoteista valláshoz, a judaizmushoz és az iszlámhoz.
Elveit kifejtő első műveit az 1530-as évek elején adta ki, de írásait mind a katolikusok, mind a reformátusok istenkáromlásnak minősítették, sok helyen be is tiltották. Szervét ezután Michel de Villeneuve álnéven Franciaországba ment, Párizsban orvostudományt tanult, tanárai az egyik legtehetségesebb boncsegédnek tartották.
Ezután Lyon környékén élt, orvosként dolgozott, Ptolemaiosz földrajzi munkásságával foglalkozott, de nem adta fel vallásreformátori küldetését sem. Gondolatainak legteljesebb összefoglalását 1553-ban adta közre, a rövidítve Christianismi Restitutio (A kereszténység helyreállítása) címen emlegetett munkájában. Az alapvetően teológiai kérdésekkel foglalkozó mű jelentőségét tovább növelte, hogy Szervét orvosi felfedezéseit is megosztotta olvasóival, többek között elsőként írta le a légzésben kulcsfontosságú szerepet játszó kisvérkört.
Ez persze csak még gyanúsabbá tette a munkáját, amelyet balszerencséjére elküldött Kálvinnak is. A tudós teológust először a katolikus hatóságok tartóztatták le akkori lakhelyén, Vienne-ben, de megszökött a börtönből és Genfbe ment, azonban Kálvin egy istentiszteletének meglátogatása után itt is letartóztatták, majd úgy döntöttek, hogy a korábbi halálos ítéletet helyben hagyva, könyvével együtt máglyán égetik meg.
Az ítéletet 1553. október 27-én hajtották végre, a Christianismi Restitutio fellelhető példányai pedig mindenhol hasonló sorsra jutottak. Évekig úgy gondolták, hogy a könyv nem élte túl alkotóját, míg aztán Angliában felbukkant egy példánya. Ma is csak három eredeti példányról tudunk, Edinburghon kívül Párizsban és Bécsben őriznek egyet-egyet az így méltán a világ egyik legritkább könyvének nevezett alkotásból.
A történetbe itt kapcsolódik be a magyar, pontosabban az erdélyi szál. Az 1568-ban alapított erdélyi unitárius egyház szentháromság tagadó tanításai részben Szervét munkásságára vezethetők vissza, és a felekezet a három részre szakadt országban viszonylagos szabadságot élvezett, de az ország egyesítése után az ellenreformáció a végveszélybe sodorta ezt a közösséget. Az unitáriusok ekkor egy addig rejtegetett adut is előhúztak ügyük előmozdítására: 1780-ban a Restitutio egy az angol példánynál ráadásul sokkal jobb állapotban megmaradt kötetét Teleki Sámuel erdélyi kancellárnak ajándékozták vagy adták el, aki a könyvritkaságok lelkes gyűjtője volt.
Arra semmilyen bizonyíték nem került elő, hogy az ajándék valóban befolyással volt az ügyek megolajozására, egy évvel később azonban II. József kiadta türelmi rendeletét, amely nagy könnyebbséget jelentett a többi református felekezet mellett az erdélyi unitáriusok számára is. Teleki nem sokáig örülhetett egyébként szerzeményének, II. József ugyanis a ritkaságról értesülve Bécsbe kérette a Restitutiót, amelyet aztán a kancellár – talán némi nyomásra – egy nagylelkű gesztussal a bécsi könyvtárnak ajándékozott, és ma is az osztrák fővárosban őrzik.
A későbbi kutatások arra is fényt derítettek, hogy a példányt még 1665-ben, Londonban vásárolta Szentiványi Márkos Dániel unitárius püspök, ráadásul hazautazása közben négy kéziratos másolat is készült a műről, így az erdélyi unitáriusok komoly szerepet játszottak abban, hogy Szervét műve a 17. században is elérhető maradt – legalábbis a beavatottak szűk köre számára, akik a titokban terjesztett kópiákhoz vagy a nagy becsben őrzött eredetihez hozzáférhettek.