A 280 éve született James Wattot általában a gőzgép feltalálójaként szokás emlegetni, pedig a skót feltaláló valójában csak tökéletesítette elődjeinek munkáját. Kár lenne azonban ennyivel elintézni munkásságát, hiszen módosításai nélkül a gőzgép valószínűleg csak jóval később futhatta volna be elképesztő karrierjét.
Watt már gyermekként is érdeklődött a természettudományok iránt, a felnőttkorba lépve pedig optikával és mechanikával foglalkozott, de rengeteg energiáját kötötte le a gőzgép problémája is – főként elméleti síkon, mivel minden fellelhető szakirodalom elolvasása után sem tudott működő szerkezetet építeni. A nagy áttöréshez némi szerencsére is szüksége volt. Valamikor 1764 táján ugyanis kiderült, a Glasgow-i Egyetemnek van egy Newcomen-féle, működésképtelen gőzgépe, Watt pedig elérte, hogy ő is megpróbálkozhasson a megjavításával.
Ekkoriban már évtizedek óta működtek Nagy-Britannia szerte Newcomen masinái (aki egyébként szintén nem tekinthető a gőzgép feltalálójának, hiszen az elvet már az ókorban felismerték, az első, használható változatokat is már a 17. században megépítették, Newcomen érdeme az első kereskedelmi forgalomba hozott, ipari célokat szolgáló gép megépítése volt). Watt sikeresen üzembe helyezte a szerkezetet, közben viszont rájött, hogy annak hatékonysága kétségbeejtő: a felszabaduló energia nagyjából 1 százalékát volt képes mozgási energiává alakítani.
Ez a pazarlás valószínűleg kétségbe ejtette Wattot, aki arra is rájött, hogy a veszteség jelentős része azért keletkezik, mert a gőz kondenzálását – azaz újból vízzé történő „lecsapatását” – is a hengerben végzik. A henger így minden fázisban visszahűlt, hogy aztán újra fel kelljen melegíteni, így pedig el is használódott a gőz hőjének nagyjából háromnegyede.
A megoldás a Watt által kifejlesztett kondenzátor lett, amelyben külön tartályként, a hengertől elzárva zajlott a gőz lecsapatása. Wattnak szerencséje volt azzal is, hogy anyagi támogatást tudott szerezni, hogy a szabadalom alapján tökéletesítse a szerkezetet, sőt sikerült az akkori világ néhány legtehetségesebb vasmunkását is maga köré gyűjtenie, akik megfelelően pontos alkatrészeket tudtak készíteni gépe számára.
A gondok leküzdése után már nem volt megállás: 1776-ban helyezték üzembe Watt első ipari gőzgépeit, amelyekből a következő néhány évtizedben nagyjából ezer darabot adtak el az országban, jelentősen javítva kezdetben a bányák, később más üzemek hatékonyságát is. Watt munkássága nyitotta meg az utat Fulton, majd Stephenson előtt is, akik az új, tökéletesített gőzgép segítségével elindították a közlekedés és az áruszállítás forradalmát.
Az anyagi gondoktól megszabadult Watt egyébként később bebizonyította, hogy van tehetsége az újdonságokhoz is, egy kéziratokat másoló szerkezetével például a mai fénymásolók előfutárát is megalkotta.