Meglehetősen igazságtalan dolog, hogy a Dalton nevet a rossz útra tévedt fivérek kapcsán ismerte meg a világ, Lewis Dalton kansasi fogadósnak és nejének, Adelaide-nek ugyanis 13 gyermeke született, de közülük csak négyen lettek bűnözők, a többiek becsületes munkával keresték meg a betevőre valót.
A legidősebb Dalton fivér, Frank a visszaemlékezések szerint szigorú fegyelmet tartott testvérei között, felnőttként pedig rendőrbírónak állt, öccsei is besegítettek neki néha a rázósabb hajtóvadászatok idején. A vadnyugaton azonban nem számított nyugdíjas állásnak a törvényt védeni, Franket 1887-ben érte el a végzet egy lótolvaj fegyvere révén. Helyét öccse, Grat vette át, de Emmett és Bob Dalton is a rend őrének állt.
Talán Frank halála, talán bérük elmaradozása miatt, mindenesetre a testvérek a köz szolgálata és védelme helyett inkább saját boldogulásukat helyezték előtérbe, és mindenféle zűrös ügybe keveredtek: marhát, lovat loptak, sőt 1888-ban megöltek egy férfit, aki Bob barátnője után koslatott.
A fivéreket hamarosan törvény elé idézték, és ugyan Grat és Emmett tisztázta magát a vádak alól, Bob megszökött, ezzel testvéreit is diszkreditálva – mindkettőjüket kirúgták. A három testvér Kaliforniában egyesítette újra erőit, ezúttal már nyíltan bűnözőként. Tapasztalt rosszfiúkat maguk mellé gyűjtve saját bandát alapítottak.
Először egy új-mexikói játékbarlangra csaptak le, hogy aztán 125 évvel ezelőtt, 1891. február 6-án megkíséreljék első vonatrablásukat is a kaliforniai Alila mellett. Az akció kudarcot vallott, mivel a Daltonok nem tudták rávenni a vonat személyzetét, hogy mutassa meg nekik azt a kocsit, amelyikben a készpénzt szállították. A szökni próbáló masinisztát lelőtték, a pénzt őrző fegyveres viszont tüzet nyitott rájuk, így végül menekülőre fogták. Később Gratet ráadásul el is fogták a rablással kapcsolatban, húsz évre ítélték, de egy filmbe illő szökés után – elszunyókáló őrei zsebéből lopta ki a bilincskulcsot, egy mozgó vonatról pedig a folyóba vetette magát – visszatérhetett testvéreihez.
A következő hónapokban a Daltonok sikeresebben tevékenykedtek, végigfosztogatták Új-Mexikót, Kansast és Oklahomát, közben több vonatot is kiraboltak, egy alkalommal nagyjából 10 ezer dollárt zsákmányolva.
Nem tudni, meddig folytatódott volna a szerencseszéria, ha Bob nem dönt úgy, hogy történelmet ír. Állítólag azt hangoztatta, „lepipálunk mindent, amit Jesse James [az egy évtizeddel korábban lelőtt, híres bandita] csinált”. A nagy terv az volt, hogy a banda a kansasi Coffeyville két bankját egyszerre, fényes nappal rabolja ki 1892 októberében. Hiába viseltek azonban álszakállat, a városka lakói felismerték őket, és miután az egyik bank alkalmazottai sikeresen húzták az időt, az utcán már több tucat fegyveres várta őket. A lövöldözésben a banda két másik tagja mellett Bob és Grat is meghalt, Emmett pedig 23 (!) lőtt sebbel került a törvény kezére, de végül túlélte az utolsó „balhét”, és életfogytiglani börtönbüntetéséből 14 évet leülve ingatlanügynökként, íróként és színészként békében élte le 1937-es haláláig hátralévő éveit.
A negyedik, bűnözőnek álló Dalton fivér, Bill csak néha csapódott a bandához, de őt sem kerülte el a végzet: 1894-ben őt is a törvény emberei lőtték le. A Daltonok ugyan nem lettek a legsikeresebb banditák, Bob számítása azonban részben bevált: a fivérek történetét számos játékfilm, könyv, képregény és rajzfilm feldolgozta, így nevük a vadnyugati folklór kitörölhetetlen része lett.