A Rákóczi-szabadságharcot nem követte olyan véres megtorlás, mint az 1848–1849-est, így a kuruc parancsnokok többségének „csak” a száműzetés keserű kenyere jutott. Rosszabbul járt viszont Rákóczi egyik legvitézebb, népdalokban is megénekelt brigadérosa, Béri Balogh Ádám.
A feltehetően 1665 körül, a Vas megyei Hegyhátkisbéren született Béri Balogh köznemesi családba érkezett, és a katonáskodás a vérében lehetett, mivel ismert ősei a végvári harcokban tüntették ki magukat. Béri Balogh is részt vett a törökök elleni háborúk utolsó csatáiban, majd főszolgabíróként tevékenykedett, és feleségül vette annak a Festetics Pálnak a Julianna nevű lányát, aki – részben éppen a Rákóczi-szabadságharc alatti ügyes helyezkedésével – megalapozta a később hercegi rangig emelkedő család vagyonát.
Köztudott, hogy a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatban nem igazán beszélhetünk valódi frontvonalakról, ahogy a „kuruc” és a „labanc” meghatározások is igen képlékenynek bizonyulhattak a zűrzavaros hadi és politikai helyzetben. Béri Balogh pályafutása is jó példa erre: a későbbi kuruc főtiszt valószínűleg szíve mélyén kezdettől szimpatizált Rákóczi ügyével, azonban a szabadságharc első évei alatt többször váltott oldalt. Először csatlakozott Károlyi Sándor Dunántúlt elfoglaló hadaihoz, majd a bevonuló császári csapatokhoz is. Minden bizonnyal mereven Habsburg-párti apósa nyomása is közrejátszott a pálfordulásokban, mindenesetre a császárra többször is felesküdő, majd őt megtagadó Béri Baloghot nem egyszerű lázadóként, hanem árulóként tartották számon a bécsi udvarban.
A kuruc táborban is némi gyanakvás övezte személyét, amíg az 1706-os, Győrvár és Egervár között vívott, a kuruc hadak győzelmével végződő ütközetben be nem bizonyította hűségét és rátermettségét. A lovasroham vezetőjeként Béri Balogh nagy szerepet játszott a győzelem kivívásában, a harc sűrűjében három fejsebet is összeszedett. Sikerei ellenére sem léptették azonban elő, „ezereskapitányi” rangját megtartotta egészen 1708 szeptemberéig, amikor a trencséni vereség után Rákóczi mellől egyre-másra pártoltak el az emberei.
Béri Balogh kitartott, így a szabadságharc utolsó éveit már brigadérosként (az egy hadoszlopba beosztott két ezred, a brigáda parancsnokaként) harcolhatta végig, azonban az egyre kilátástalanabb helyzetben részsikereken túl már ő sem sokat tudott elérni a sokszoros túlerő ellen. Végül 1710 októberében Szekszárd közelében szerb határőrök fogságába esett, miután népdalokban is megénekelt lova, Murza is összerogyott alatta.
Rákóczi minden követ megmozgatott, hogy ekkorra már egyik leghűségesebbnek számító parancsnokát kiváltsa, még Pálffy Jánossal folytatott személyes, vajai találkozója során is szóba hozta a kérdést, az udvar azonban hajthatatlannak bizonyult. Egyesek szerint a foglyot tábornoki ranggal, szerzett birtokainak megtartásával igyekeztek átcsábítani a labanc oldalra – a még zajló háborúban jól jött volna Rákóczi egyik leghíresebb katonájának átállása –, de Béri Balogh nem állt kötélnek; mások szerint szó sem volt egyezkedésről, a „megátalkodott esküszegővel” mindenképp példát akartak statuálni, amely egyértelmű üzenet is volt a még kitartó kurucok számára.
Akármi is volt az indok, a budai hadbíróság esküszegés és dezertálás vádjában találta bűnösnek a brigadérost, akit 305 éve, 1711. február 6-án fejeztek le a budai Várban. Emlékét számos irodalmi mű, népdalok, közintézmények, közterek, valamint a népszerű A Tenkes kapitánya című tévésorozat is megőrizte – ebben a főszereplő, Eke Máté a brigadéros hűséges embere.