Bolgár régészek egy i. e. 4500 körül kialakított sziklapiramist fedeztek fel az ország déli részén található Rodope-hegység mélyén: másfél–kétezer évvel előbb készült, mint az egyiptomi piramisok.
A piramis alakú természetes sziklaképződményt valamikor az időszámításunk előtt 4500 és 4000 között formálták át, hogy betölthesse rituális funkcióját, állítják a régészek. Mindez azt jelenti, hogy legalább 1400–1900 évvel az első egyiptomi piramisok előtt és mintegy kétezer évvel a mezopotámiai lépcsős templomokat, a zikkuratokat megelőzően hozták őket létre.
A Rodope-hegységben, Kovil településtől nem messze található építmény öt sziklalépcsőből áll, és 15 méter magasra nyújtózik. A legalacsonyabban fekvő, egyben legterjedelmesebb lépcsőn egy sziklába vájt oltár található, amelyet a tavaszi és őszi napéjegyenlőség idején, napkeltekor bevilágítanak a napsugarak. Ebből és más bizonyítékokból a régészek arra következtetnek, hogy a helyszínt naptemplomként használták. A piramis felsőbb lépcsőin szintén láthatunk sziklába vájt oltárokat, ám egyúttal rejtélyes, szintén a kőbe vésett barázdákra is rálelhetünk.
Minden jel arra vall, hogy a sziklaoltárok csak később kerültek rendeltetési helyükre. A helyszínen Vasil Markov professzor vezetésével feltárásokat végző régészcsoport feltételezése szerint körülbelül i. e. 2500-ban vésték bele a vájatokat a sziklaképződménybe, évezredekkel azután, hogy rituális célokra kezdték el használni a piramist. Ez utóbbi időpont nagyjából egybeesik a gízai nagy piramis épülésének i. e. 2580–2560 közötti időszakával. Ráadásul a szóban forgó sziklák nem állnak egymagukban: jelentős rituális építmény-együttes részei, amelyek két négyzetkilométer területen szóródnak szét.
„Döbbenetes hatást gyakorolt rám, amikor először megpillantottam – nyilatkozta Markov professzor, a bolgár Délnyugati Egyetem ókori európai és a Földközi-tenger keleti térségében honos kultúráit vizsgáló kutatóintézet vezetője. – Fogalmam sincs, miért nem keltette fel már sokkal korábban a tudósok figyelmét.”
2015 utolsó hónapjaiban indult az az expedíció, amely az előzmények nyomain haladva a mostani felfedezéshez vezetett a Keleti-Rodope-hegységben. „Amit találtunk, minket is alaposan meglepett, különös tekintettel a képződmény kialakítására és korára – jelentette ki a bolgár professzor. – A tudományban ezeket az alkotásokat teraszos áldozati oltároknak vagy piramisszerű építményeknek nevezik. Ám a Kovil közelében talált lelet attól még tényleg piramis.”
A fennsík szikláiba vájt piramis a trákok által szentként tisztelt terület középpontjában állhatott. A benne található számos áldozati oltár egyúttal egyfajta edényként is szolgált: többek között azért alakították ki ezeket, hogy szent bort készítsenek bennük.
Az újonnan feltárt piramisnak azonban nem csupán a külseje jellegzetes. Belsejében egy úgynevezett méhbarlang található, amely igencsak hasonlít az Ilinitsa városától nem messze lévő, híres méhbarlang trák szentélyhez. Ez utóbbiban egy természetes sziklahasadék barlangba torkollik, melynek bejáratát mesterségesen egy női méh formájára faragták. A barlangon belül egy oltárt is elhelyeztek. A napsugarak csupán bizonyos napszakban világítanak a barlangba, s a sugarak alakjára a trákok férfi nemi szervként tekintettek, melyek így a nap és a hegy (azaz a föld) szent menyegzőjét szimbolizálták. Markov professzor szerint a nemrég azonosított lépcsőpiramis belsejében ugyanilyen méhbarlang található, csak kisebb méretben.
A feltárás során eltérő korokból származó kerámiaedényeket is felszínre hoztak a régészek a neolitikum végétől a bronzkor kezdetéig tartó ún. kőrézkor, a bronzkor, a vaskor és a késői antikvitás trák-római időszakából. A rituális központ egyébként a kereszténység terjedésével egyidejűleg veszítette el vallási funkcióit.