Az 1598-ban született Giovanni Lorenzo Bernini a barokk építészet és szobrászat egyik úttörője volt, hihetetlen részletességgel megmunkált, elképesztően kifejező, köztereken és gyűjteményekben fennmaradt alkotásait laikusok és hozzáértők egyaránt leesett állal szemlélik.

Ha nem is tartoznak főművei közé, jól ismert az a két mellszobra, amelyet együttesen Bernini animái (azaz lelkei) néven szoktak emlegetni, mivel egészen mostanáig úgy tartotta a hagyomány, hogy az áhítatosan tekintetét az égre emelő nő és az őrület jeleit mutató férfi a mennybe menő, illetve az elkárhozó lelket szimbolizálják.

Egy spanyol művészettörténész, David García Cueto azonban nemrégiben közzétett kutatási eredményeiben korabeli, ma a római Capitoliumi Történeti Levéltárban őrzött, eddig még kiadatlan iratokra hivatkozva bejelentette, hogy a két szobor valójában egy nimfát és egy szatírt ábrázolt eredetileg, így a keresztény hitvilág helyett inkább az ókori mondák ihlették őket.