A tankönyv alapján az iskolai tábla képe így nézne ki: „liberalizmus=eltorzult demokrácia, ahol szűkíteni akarják a választójogot”: a Történelemtanárok Egylete (TTE) szerint súlyos bajok vannak a kísérleti történelemkönyvvel, a módszertani problémákon, pontatlanságokon, fogalmi zavarokon kívül régi tévhitek és ideologikus torzítások is vannak a szövegben.
„Az a benyomás keletkezik, hogy a szerzők a mai hazai politikai megosztottságot vetítik vissza majd két évszázaddal korábbra, mégpedig jobboldali nézőpontból” – áll a TTE tankönyvkritikájában. A kísérleti tankönyvcsaládot készítő Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) visszautasítja a bírálatot, és visszatámad: a tankönyv készítőinek tudatos és manipulatív politikai lejáratására irányuló kísérletről beszélnek.
Üresen maradt az első széksor, ahová a TTE az OFI történelemtankönyveiért felelős szakembereit várta, a szombati vitára ugyanis nem jöttek el az állami intézmény képviselői. Korábban, a kilencedikes törikönyv hasonló bírálatán még ott voltak. Most csak a saját oldalukra tettek fel egy közleményt, melyben szerintük tételesen cáfolják a TTE 48 oldalas kritikáját. Elsősorban a saját felmérésük eredményeivel védik magukat, ennek már a címe is világos üzenettel bír: „A tanárok szeretik a Történelem 10. kísérleti tankönyvet”.
Ezt a TTE részéről a vitán résztvevő Dupcsik Csaba szerint még ez a belső felmérés sem támasztja alá. Pedig annak már a mintavétele is erősen vitatható, a 46 értékelő tanár közül 36 az OFI-val szerződésben áll, vagyis pénzt kap a tankönyvek kipróbálásáért és a visszejelzéseiért.
Az OFI elégedettségkutatasa egy vicc, fügefalevél-kutatás, aminek az lehetett a fő motivációja, hogy EU-s projekt révén kutatásokat kellett leszámlázni
– hangzott el. Ezzel együtt, a felmérésben hivatkozott tanárok elég kritikusak voltak, persze, hogy ennyi kritika még belefér-e, az nyilván értelmezés kérdése. Mindenesetre az OFI saját felmérése szerint a tanárok mindössze negyede használná szívesen ezt a tankönyvet a jelenlegi formájában, 15% egyáltalán nem tanítaná, 61% pedig átdolgozást tartana szükségesnek.
A kísérleti tankönyvek attól kísérletiek, hogy a visszajelzéseket figyelembe véve a készítők készek menet közben átdolgozni a szöveget. Erre tavaly óta valóban voltak is példák, sokak szerint azonban ez nagyon elkésett: „Egy normális országban próbaperre mehetnének azok a diákok, akiknek ebből kellett tanulniuk, hiszen bevallottan nem kész tankönyvekről van szó” – mondta Dupcsik.
A TTE szerint a menetközbeni javítások ellenére továbbra is nagyon sok a hiba, a tankönyvet elemző tanulmányuk lényegében ezeknek a felsorolása és elemzése. „Adatok, adatok, adatok, sokkal több, mint amennyit a kerettanterv előír. Évszámból ugyanígy, és a fejezetekben nem, csak a könyv végén jelölik, hogy ezek közül melyek az igazán fontosak” – hangzott el. Ezzel együtt, a TTE értékelői szerint a középfokú érettségire való felkészüléshez összességében, ha nehézségekkel is, de alkalmas a könyv, de csak tanári segítséggel, a nagyobb háttértudást és önálló elemzőkészséget, gondolkodást igénylő emeltszintű érettségire azonban már nem.
Kevés ugyanis a valódi gondolkodtató, elemző kérdés, a könyv nem kérdez rá miértekre, célokra, okokra, nem kéri a vélemény indoklását. „A legnagyobb problémának azt tartjuk, hogy a tankönyv nem ad támpontokat a tanulónak a nagy folyamatokban való eligazodáshoz, az összefüggések bemutatásához, legtöbbször csak megelégszik azzal, hogy közli, mi történt.” Úgy látják, hogy a lényeg elvész a politikai-katonai eseménytörténet sok részlete között, pedig a kerettanterv nem kötelez ennyi adatra.
Alapvető gond van a túlzsúfolt ábrákkal és a javítások ellenére néhol még mindig pontatlan térképekkel is:
– hogy csak kettőt emeljünk ki a Hidas Gábor által említettek közül.
A TTE korábbi tankönyvkritikáit a készítők erősen túlzónak érezték, sérelmezték többek között, hogy szerintük kiragadott mondatokba kötnek bele. Tényleg szigorúnak tűnik a szempontrendszer: „optimista elvárás esetén minden egyes mondatnak szakmailag korrektnek, összefüggésben bemutatottnak, megmagyarázottnak kell lennie” – szögezi le a kritika. Azt, hogy árgus szemekkel olvassák át még a képaláírásokat is, azonban az is indokolja, hogy a tankönyvpiac kvázi-államosításával korábban a tanárok által jónak tartott tankönyvcsaládokat vontak ki. Maradt helyettük évfolyamonként két-három továbbra is választható könyv, és – mint Miklósi László, a TTE elnöke mondta a vitán – ha a jelenlegi szabályozás marad, néhány éven teljesen megszűnhet Magyarorszagon a szabad tankönyvválasztas: „megint egy tankönyv lesz, mint a Rákosi- és a Kádár-rendszerben volt”.
„A kísérleti tankönyv hibáira, pontatlanságaira, szakmai, didaktikai tévedéseire azért vetül nagy figyelem, mert egy egyedüliként piedesztálra emelendő állami tankönyvtől joggal várja/várná el tanár, diák, szülő egyaránt, hogy tanulóbarát és mindenféle szempontból korrekt legyen. Ez a tankönyv nem ilyen.”
Miközben a TTE vezetése erősen igyekszik hangsúlyozni, hogy ők nem politikai, hanem szakmai kritikát fogalmaznak meg, az egész szembenállás nehezen függetleníthető a kormányzati emlékezetpolitika (szakmai alapúnak szánt) bírálatától. Miközben a tankönyv egészére senki nem mondta, hogy nagyon ideologikus lenne, ez a vád megjelenik néhány fejezettel szemben: leginkább a hagyományos kurucos történelemszemlélet (részleges) továbbélésével és a Habsburgok elfogultan negatív megítélésével, illetve a modern politikai eszmeáramlatok tárgyalásával kapcsolatban.
A 19. század uralkodói eszméi” lecke ideológiailag tendenciózus, mert démonizál egy csak 1848 után jelentőssé váló mozgalmat, a marxizmust, másrészről pedig félreérthetően és negatívnak beállítva tárgyalja a korban fontos liberalizmust
– írják a tizedikes könyvről.
„A lényeg itt is zárójelbe került, mintha mellékesek lennének az egyéni szabadságjogok; „(a tulajdonhoz való jog, a szólás- és véleménynyilvánítási szabadság, a vallásszabadság)”. Majd jön néhány zavaros és követhetetlen mondat a jakobinus diktatúra tapasztalatairól, amiből az sem derül ki, hogy a jakobinus politika folytatójának vagy tagadójának tartja-e a könyv a liberálisokat, pedig valójában a francia forradalmat 1792-ig domináló liberálisok a jakobinusok ellenfelei és áldozatai voltak.”
Miközben a tankönyv a nacionalizmus esetében nem tárgyalja a nemzeteszme későbbi eltorzulásait, azt részletesen ecseteli, hogy mit tettek a marxizmus nevében a 20. században, azt „nem említve, hogy nemcsak a lenini úton járhatnak Marx követői, hanem jelentős volt a szerepük pl. Skandinávia jóléti államainak létrejöttében is.” A bírálat szerint a tankönyv sugalmazásaival a mostani politikai törésvonalakat vetíti vissza a múltba, ami ebben a tálalásban lényegében „a mérsékelten haladó konzervatív nacionalisták és a tömeggyilkosságokhoz köthető marxisták küzdelme a liberálisok távollétében. Mindezt abban a korban, amikor a nacionalista liberalizmus volt a fő politikai irányzat.”
Maga az ominózus tankönyv digitális formában itt lapozgatható. Végül legyen itt az OFI promóvideója arról, hogy a gyerekek milyen örömmel fogadják a szép, új, kísérleti tankönyveket.