A kitartó magyar lobbi hatására az ENSZ ezekben a hetekben kutathatóvá teszi az 1956-tal kapcsolatos titkos aktáit, vagy legalábbis azoknak egy jelentős részét. A kapcsolódó dokumentumok érzékeny ügyekről szólnak, izgalmas lesz megtudni, mi van bennük, de az is, amit és főleg ahonnan tudtunk idáig a kérdésről. Egy komoly iratmennyiség ugyanis csak azért ismert, mert egy ENSZ-munkatárs a világszervezet elvileg szigorú szabályait meghekkelve egyszerűen hazavitte azokat a nyugdíjba vonulása előtt. (A dokumentumokról itt írtunk bővebben.)

Az elkövető Héderváry Klára, aki azt akarta, hogy a nyilvánosság is megismerhesse az iratokat, melyekre különben a megsemmisítés várt volna. Ezek a magyar ügy 1956 utáni ENSZ-vizsgálatának aktái: tanúvallomások, elemzések, a forradalom lefolyásának páratlan dokumentumai.

Elégették volna az aktákat, vagy orosz kézbe kerültek volna

– mondja Héderváry Klára az ENSZ-ben a magyar forradalmat vizsgáló Különbizottság dokumentumairól. A magyar származású, de 1952-től belga állampolgár Claire de Héderváry az ENSZ Politikai Főosztályán dolgozott az ötvenestől a nyolcvanas évek elejéig. Tolmácsként kezdte, de hamarosan már a magyar kérdés különmegbízottjának, a szovjet beavatkozást keményen ütő Leslie Munrónak lett a tanácsadója.

A politikai divíziót az ENSZ-ben mindig szovjetek vezették, gyakorlatilag örökös birtokuk volt ez az osztály, és nem nagyon örültek, hogy egy magyar származású belga van ott. „Néhány szovjet diplomata azért decens volt. Az oroszok tudják, hogy mi a fontos, és az, hogy a Klárit kidobjuk, nekik nem volt az.

A magyar kommunisták sokkal gorombábban viselkedtek velem. Amit elfelejtettek, hogy én belga állampolgár vagyok.

Héderváry Klára hatévesen került először Belgiumba. A húszas években 22 ezer magyar gyereket vittek hízókúrára néhány hónapra flamand családokhoz. Bár ő nem volt rászoruló, az Országos Gyermekvédő Ligánál dolgozó anyja betette az egyik nyaraltatásba. „Úgy gondolta, hogy a gyereknek látnia kell, hogy más emberek hogy élnek”.

Nagyon független és modern nő volt, még ha nem is mindig velem; de hát ismeri az anyákat.

Anyja (Radó Klára, az MTI-alapító Radó Sámuel lánya), férje halála után Párizsból tudósított francia és magyar lapokat. Eközben ő Brüsszelben járt iskolába, majd beiratkozott a Louvain-i egyetemre, aztán a háború elől Amerikába került: végül a Harvardon diplomázott és a Columbián doktorált. Az egyetem alatt még a Goodyear gumigyárában volt segédmunkás, de aztán a frissen megalapított ENSZ-nél kapott állást. Először a „fejlődő országokkal” foglalkozott, majd amikor 1956 után megalakult a forradalmat és a szovjet intervenciót vizsgáló ENSZ-Különbizottság, maga jelentkezett oda. „Nem volt az ENSZ-nél olyan semleges országból jövő ember, aki tudott magyarul, és jól beszélt angolul és franciául is.”

Semleges kellett, és én viszonylag semleges voltam.

Először botcsinálta tolmácsként dolgozott, és bár azt mondja, abban nem volt valami jó, gyorsan előrejutott. Nyelvismeretének is köszönhetően jobban átlátta a viszonyokat a legtöbb diplomatánál, és hamarosan a magyar kérdéssel szívvel-lélekkel foglalkozó dán, Bang-Jensen legközelebbi munkatársa lett. „Mindent csináltam a magyar ügyben, szerveztük a tanúvallomásokat, néztük, hogy ki lehet jó tanú, és még ezer dolgot”, végül még a különbizottsági jelentés egyik fejezetét is ő írta.

Ekkor azonban Bang-Jensen már kívül volt a partvonalon. A dánt Héderváry Klára szerint is nemtelen eszközökkel tették ki az ENSZ-ből: fegyelmit indítottak ellene, kirúgták és megalázták – sokak szerint azért, mert túl komolyan vette a magyar ügyet. Bang-Jensen azt állította, hogy bizonyítékokat kapott az ENSZ vezetésében lévő szovjet befolyásról, ezt azonban nem támasztotta alá semmivel.

Bang-Jensent 1959 novemberében halva találták New Yorkban. A hivatalos vizsgálat szerint öngyilkos lett, de hatvan év után is tartja magát az elmélet, hogy valójában a KGB ölhette meg. „Két nappal a halála előtt összefutottam vele. Kutyát sétáltatott, beszélgettünk, azt mondta, nem lát semmit az életében. Akkor nem fogtam fel ennek a mélységét, de utólag nem csodálkoztam igazán, amikor meghalt.” Héderváry Klára nem kételkedett abban, hogy Bang-Jensen valóban öngyilkos lett. „Nagyon rendes ember volt, a tanúkkal szemben is. De nem volt igazi diplomata.”

Teremtett magának egy világot, ahol ő volt a hős, a magyarok oldalán.

Héderváry Klára nem hiszi, hogy Bang-Jensen valóban tudott volna valamiféle, az ENSZ-szel kapcsolatos szovjet titkokról, szerinte inkább csak némileg megzavarodhatott, elkeseríthette karrierjének elakadása is. Más kérdés, hogy mindkettő mögött ott volt a politikai nyomás. „Cordier ENSZ főtitkárhelyettesnek parancsai lehettek, hogy hogy kezeljék a magyar ügyet. Az volt a fő, hogy ne legyen belőle nagyon nagy, világszintű dolog. Nem volt becsületes ember, nagyon unfair volt Bang-Jensennel. Úgy dobták ki, ahogy én nem dobnék ki egy kutyát.”

Főleg, hogy szeretem a kutyákat.

Bang-Jensen részben az ‘56-os magyar tanúk védelme miatt lehetetlenült el. Nem akarta az ENSZ vezetőinek sem kiadni a személyazonosságukat, nehogy a titkosszolgálatok bosszút állhassanak rajtuk. Bang-Jensennek a szovjetektől kellett féltenie a titkos iratokat, néhány évvel később Héderváry Klárának azonban már attól, hogy egyszerűen megsemmisítik ezeket a magyar XX. század szempontjából kivételes forrásokat. Elhatározta, hogy a főnöke jóváhagyásával gyakorlatilag kicsempészi az aktákat.

Ha a szovjet főosztályvezető sokat ivott, nem jött be.

„IIyenkor valamelyik helyettese volt. Megvártuk, amíg az angol lesz, ő írta alá, hogy kivihetem a személyes irataimat a nyugdíjba vonulásnál. 22 whiskys ládában vittem el a magyar üggyel foglalkozó Különbizottság iratait.”

Héderváry Klára évekig saját New York-i lakásán tartotta az iratokat. Ezzel megmentette az utókornak a magyar ügy nemzetközi kontextusának a dokumentumait, majd Magyarországra adta őket: az Országos Széchényi könyvtárban álltak, majd az OSA digitalizálta a dokumentumokat. Most teljesen nyilvánosak, mindenki megnézheti. Ez az egyik legfontosabb ismert forrás 1956 nemzetközi utóéletéről. Máshonnan nem lett volna tudomásunk erről: az ENSZ állam az államban, saját maga dönt arról, hogy mit tesz nyilvánossá, mit mutat meg a kutatóknak (ebben hozott most előrelépést más források esetében a magyar lobbi), mit őriz páncélszekrényben szigorúan bizalmas dokumentumként, és mi az, amit egyszerűen megsemmisít. Héderváry Klára ettől mentette meg az aktákat.

Az egész karrieremben minden véletlenül jött. Én nagyon independent vagyok.

„Nem volt senki, aki a karrieremet építette volna. Akkor még kellett általában egy férfinak állnia a nő mögött, mögöttem nem volt ilyen. Magas minőséget kellett mutatnia egy nőnek, nem kislányosat játszani.”

Miután a magyar üggyel foglalkozó Különbizottság 1962-ben befejezte a működését, Héderváry hosszú politikai karriert futott be az ENSZ-ben. Alapította és társelnökölte a Women's Groupot, ők érték el, hogy az ENSZ-tisztségviselők között női kvótával egyenlítsék ki a nemi arányokat. Azt mondja, azóta nem nagyon érdekli a nőpolitika. „Jól megvannak nélkülem, untatnak a női kérdések. Hogy én belga nőügyekkel foglalkozzak?”

No, thank you. Inkább elmentem Kínába.

A Mao után a világra nyitó népi Kínát 1971-ben vették fel az ENSZ-be, Héderváry ezen dolgozott, de sokat foglalkozott a Közel-Kelettel is. „Engem női diplomataként olyan kategóriába tettek, mint a whiskyt a nyugati követségek fogadásain: elfogadták, hogy nálunk ez normális.” „Szerettem azt a Közel-Keletet. Lenyűgözött Szíria. Szörnyen érint, ami most Palmyrával és az országgal történik, ezt nem érthetem meg.”

Néhány hete ünnepelte 96. születésnapját, de most is figyeli a híreket, időnként a magyarországiakat is. „Szeretem tudni, hogy mi történik. Nagyon érdekel a jobbratolódás politikailag. De nem keveredek nagyon magyarokkal.” Amikor eljött az ENSZ-ből, az USA más nemzetközi munkatársakhoz hasonlóan neki is felajánlotta az amerikai állampolgárságot. Nem vette fel; azt mondja, bár szerette az amerikaiakat, nem érezte otthon magát. „Európainak és belgának éreztem magam, de nem magyarnak. Magyarországban minden szempontból csalódtam.”

Egyszer a szovjet titkár az ENSZ-ben azt mondta a jelentésemre, hogy az egy kész NATO-szöveg.

- Én egy független nemzetközi civil servant vagyok – kértem ki magamnak.

- Független? Már ez is egy nyugati idea! – Talán igaza volt.

„Akkor nagyon hittem az ENSZ eszméjében. A mostani ENSZ-ben már nem hiszek, a BT-t megbénítják a vétók; csak valamiféle nemzetközi szervezet elvi lehetőségében, de inkább egy brit modellben, talán csak őket értem igazán. Az egyetlen dolog, ami még funkcionál, az a hadseregek a Közel-Keleten.”

Hédeváry Kláráról néhány éve készült egy portréfilm is, Ivacs Gabriella, a Blinken - Osa Archívum kutatójának filmje itt megnézhető: