Nem csak nálunk lezáratlan múlt: Belgiumban 71 évvel a háború után is politikai hullámokat ver a náci Németországgal való kollaboráció. 2500 Belgiumban élő „volt náci” még ma is minden hónapban megkapja a nyugdíját a német államtól a háború alatt tett szolgálataiért – hívta fel a figyelmet az egykori üldözöttek szervezete. A belga miniszter aggodalmát fejezi ki az ügy miatt.
A túlélők szervezete azt kéri, állítsák le a nyugdíjfolyósításokat, az illetékes miniszter Daniel Bacquelaine is „osztozik felháborodásukban”. A gyors megoldásnak azonban akadályai vannak: az állami szerveknek nincsenek pontos adataik az érintettekről. „Nem értem, hogy a mai Európában Belgium és Németország hogy nem képes kicserélni ezeket az információkat” – nyilatkozta a szervezetet vezető Pieter Paul Baeten.
Az 1940-ben megszállt Belgiumnak főleg a flamand részén volt sok kollaboráns. A háború után 400 ezer ember háború alatti tevékenységét vizsgálták a hatóságok, közülük 56 ezret ítéltek el, 242-t pedig kivégeztek a nácikkal való együttműködés miatt. Az ügyek teljes feltárására azonban nem került sor, az társadalmilag és politikailag is túl érzékeny lett volna. 1945-ben ehelyett azt deklarálták, hogy a belga állami hatóságok semmilyen felelősséggel nem tartoznak a zsidók üldözéséért, annak ellenére sem, hogy Antwerpenben például a helyi rendőrök fogdosták össze az ezután Auschwitzba deportált zsidókat. A Belgiumban élő zsidók közel fele, 25 ezer ember halt meg a holokausztban. Az anyakirályné ugyan sikerrel állt ki a belga állampolgársággal rendelkező zsidókért, ez a helyi zsidóság döntő többségét nem óvta meg semmitől, 95 százalékuknak ugyanis nem volt állampolgársága.
Az utólagos értékelések szerint Belgium kiszolgáltatta a zsidókat, miközben a magukat elnyomottnak érző flamand részeken sokan várták egyébként is a harmadik birodalomtól a helyzetük javulását. A nácizmus és a kollaboráció emlékezete ezért ma sem független az etnikai-politikai vitáktól, egy flamand kereszténydemokrata képviselő néhány éve javasolta is az 56 ezer kollaboráns amnesztiáját. A belga állam mindenesetre ma már (egy történész munkacsoport 2007-es kritikus jelentése óta) elismeri a saját felelősségét.
A német állam nyugdíjából részesülő kollaboránsokat a vitáról beszámoló BBC egyszerűen nácinak nevezi. Sokuk esetében ez bizonyára helytálló, de hogy általában is tartható-e, az kérdéses lehet. A német állam korábban azt jelezte, hogy egyenként kellene végignézni az eseteket, azt mindenesetre lehet tudni, hogy a belgiumi kollaboránsok egy része az SS-ben vagy a Wehrmachtban szolgált a háború alatt. Anélkül, hogy ismernénk a pontos körülményeket, a magyar történelemmel való számos hasonlóság alapján talán nem árt óvatosnak lenni a kifejezésekkel: a magyarországi németek többsége például nem önkéntesen jelentkezett a Wehrmachtba; talán a belgiumi németekkel is hasonló volt a helyzet.