A bírói megfogalmazással ellentétben valójában Hóman nem volt nyilas, ez ma sem kérdés, de az is egyértelmű, hogy a háborús években korábbi önmagához képest is egyre jobbrább tolódó, a németek mellett a háború végéig kitartó volt miniszter a rendszer szélsőjobboldalához tartozott, akinek komoly szerepe volt a jogfosztó antiszemita intézkedésekben, és a zsidótörvények szigorítását kívánta.

Az elmúlt hónapokban komoly tudományos és közéleti vitákat keltett Hóman megítélése, nem függetlenül a fehérvári Hóman-szobor eleinte állítólag L. Simon László által kezdeményezett, végül amerikai diplomáciai nyomás után Orbán által lefújt tervétől. Tavaly tavasszal a bíróság rehabilitálta őt, visszavonva azt az 1946-os népbírósági ítéletet, mely háborús bűnösnek nyilvánította. Mint arról nálunk is olvashattak, a '46-os ítélet valóban rossz és koncepciózus volt, nem azért ítélték el akkor Hómant, amiért kellett volna – de a rossz ítélet nem menti fel a valódi bűnei alól.

Erre a bírósági felmentésre hivatkozott többek között a mostani perben is a volt fideszes képviselő Varga István, azt kérve a bíróságtól, hogy „mellőzze a formális jogértelmezést”, és rehabilitálja Hóman Bálintot. Úgy állította be, mintha az 1945-ös akadémiai kizárás koncepciós politikai eljárás lett volna, mely „a világháború után néhány hónappal, az ország szovjet megszállása idején, nyilvánvalóan orosz sugallatra” történt. Azt szerette volna, hogy a bíróság mondja ki: az Akadémia 1945 nyarán érvénytelenül zárta ki Hómant.

Ezt a bíróság most formai okokból utasította el, a felperes ugyanis csak távoli rokona a volt jobboldali politikusnak, így nem volt jogosult a kereset benyújtására.

Tartalmilag is így kellett volna azonban tennie az MTA szerint. Az Akadémia álláspontjuk szerint ebben nem perelhető, és ezt a bíró is osztotta: az akadémiai rehabilitáció a jelenlegi szabályozás szerint csak az MTA köztestületének belátásától függ – emelte ki. Az MTA azt is hangsúlyozza, hogy az 1945-ös eljárások megfeleltek az akkori szabályoknak, 70 év elteltével nincs mód a kizárás felülvizsgálatára. Az MTA korábban az Index-nek is azt írta, hogy nincs összefüggés a bírósági és az akadémiai rehabilitáció között. Az Akadémia ugyanis már 1945-ben, fél évvel a népbírósági ítélet előtt kizárta a volt minisztert, méghozzá nem kommunista, hanem a Horthy-korban akadémikussá választott tagok szavazataival, és más indoklással, mint ami aztán a bíróságon előtérbe került.

Varga azt is szerette volna, hogy a bíróság állapítsa meg: becsületsértő volt Lovász László MTA-elnöknek a Mazsihisz oldalán tett nyilatkozata, mely szerint Hóman Bálint nyilas elveket képviselt. Ez a mondat azonban valójában nem hangzott el, a Mazsihisz utólag helyreigazításban kért a szájába adott jelzőért elnézést az Akadémia elnökétől.

A törvényszék bírája leszögezte azt is, hogy nem jogi kérdés, nyilas volt-e Hóman, vagy sem. Ez a történelemtudományra tartozik, nem a bíróságra. Az ügynek azonban ezzel nincs vége, a felperes védője jelezte, hogy várhatóan fellebbezni fognak.