Franciaország és Belgium 1914-es német lerohanásának aprólékosan kidolgozott tervei Párizs elfoglalását célozták. Mivel a tényleges hadműveletek már a kezdeti szakaszban is több helyen eltértek a tervtől, nem jelenthető ki az sem, hogy egy marne-i győzelemmel a francia főváros is a támadók kezére került volna (eredetileg a támadó haderők egy részének Párizstól északra kellett volna elhaladnia, így bekeríthették volna a várost).

De tegyük fel, hogy Marne után nem sokkal német csapatok masíroztak volna Párizs utcáin. A németek úgy számoltak, hogy a franciák ezután gyorsan letették volna a fegyvert. Némi joggal, hiszen a főváros fenyegetettsége az 1870–1871-es porosz–francia háború idején is elég volt a francia fegyverletételhez. (Később ugyanígy történt egyébként a második világháború idején – igaz, mindkét esetben döntő vereséget mértek előtte a francia haderőre.) Érdekes viszont, hogy a hadműveletek apró részletekig kidolgozott tervei mellett a németek gyakorlatilag semmilyen pontos elképzeléssel nem rendelkeztek arra vonatkozóan, mit is kezdenének egy megszállt Franciaországgal. A hadsereg vezérkara úgy tervezte, a győzelem után erőinek nagy részét azonnal keletre dobja át, hogy az orosz fronton vesse be őket.

Szertefoszlott ambíciók

Szeptember elején Bethmann-Hollweg kancellár a gyors előrenyomulást látva arra jutott, hogy muszáj valamiféle tervet készíteni a háború utáni rendezésre, ezért egy később a Septemberprogramm néven elhíresült memorandumot készített. Az elképzelés szerint Németország hatalmas területekre tette volna rá a kezét: annektálták volna Franciaország iparilag fejlett északkeleti részét, valamint a La Manche partvidékét Boulogne-tól a belga határig. Luxemburgot Németországhoz csatolták volna, Belgium pedig német vazallusállamként működött volna tovább. A franciáknak és a belgáknak le kellett volna mondaniuk közép-afrikai gyarmataikról is, létrehozva a német Mittelafrikát, egy összefüggő gyarmati sávot a kontinens középső részén, amely az Atlantitól az Indiai-óceánig ért volna.

Ha a hadszíntéren minden a németek tervei szerint alakul 1914-ben, a Septemberprogramm lett volna a béketárgyalások kiindulási alapja. Persze nem így történt, sőt a dolgok ironikus fordulataként a nagyravágyó feljegyzést éppen szeptember 9-én vetették papírra – ezen a napon kezdték meg a német csapatok a visszavonulást a Marne-tól, ami világossá tette, hogy a franciák feletti gyors győzelem álma szertefoszlott.

Borítókép: Franciaország felé tartó német katonák (1914.