Ahhoz képest, hogy a magyar irodalom legtermékenyebb és egyik legnagyobb prózaírója volt, Jókai Mór magánéletének bizonyos részleteit máig is csak vitatható valóságtartalmú és elfogult visszaemlékezésekből ismerhetjük. Mint a legtöbben tudják, az író mindkét házassága elég botrányosra sikeredett.
Az 1825-ben született Jókai 1848-ban vette el a kor ünnepelt színésznőjét, Laborfalvi Rózát. A legenda szerint a Bánk bán 1848. március 15-i előadásán ismerkedtek meg, amelynek végén a színésznő tűzött kokárdát az ifjú író hajtókájára – a nagy pillanatból pedig közel negyvenéves szerelem virágzott ki. A történet talán túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen (egyesek szerint már jóval korábban összeismerkedtek), de Jókai barátai és a közvélemény mégsem meghatottságtól párás szemekkel örült a szerelmeseknek.
A Benke Judit néven született Laborfalvi ugyanis nyolc évvel volt idősebb Jókainál, ráadásul volt egy 1848-ban már 12 éves, házasságon kívül született lánya is, Benke Róza, akinek apja egy másik ünnepelt színész, Lendvay Márton volt. A tervezett házasságot Jókai családja mellett az író barátainak többsége is ellenezte – Petőfi például hosszasan igyekezett lebeszélni Jókait a szerinte rossz döntésről. Sokan tudni vélik, hogy ez okozta a két irodalmár barátságának megszakadását, bár ebben sem lehetünk biztosak: a sokáig sülve-főve együtt lévő két ifjú a forradalmi események kapcsán sem volt teljesen egy platformon, és az ekkor még közösen szerkesztett lapjuk, az Életképek irányvonala kapcsán is összekülönböztek, Petőfiről pedig köztudott, hogy szinte összes barátjával összeveszett, akár elvettek idősebb színésznőket, akár nem.
Az mindenesetre biztos, hogy Benke Róza is „megesett”, 1861-ben neki is született egy házasságon kívüli lánya, ráadásul minden idők legismertebb magyar szívtiprójától, Andrássy Gyula gróftól. Biztos, ami biztos, ezt a kislányt is Rózának nevezték el. Ha minden igaz, a két idősebb Róza egészen a gyerek kétéves koráig el tudta titkolni Jókai elől a család legújabb tagjának létezését, de miután Benke Róza megbetegedett és fiatalon meghalt, az író és felesége magukhoz vették Rózácskát, és saját gyermekükként nevelték. Jókai hivatalosan is nevére vette a kislányt, aki csak kilencéves korában, véletlenül tudta meg, hogy mi is az igazság „szüleivel” kapcsolatban.
Jókai Mór és Jókai Róza között tehát vérségi kapcsolat nem volt, de ha azt nézzük, hogy az író felesége a gyerek nagyanyja volt, akkor (mostoha)unokája volt a lány, hivatalosan viszont saját lányának számított.
A legifjabb Róza mindenesetre örökölt némi művészi hajlandóságot, írással és festészettel is foglalkozott, és nevelőapja kapcsolataival elég jó kezek alatt bontakoztathatta ki tehetségét: Jókai irodalmi leckéi mellett Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanulta a festészetet, majd a müncheni festőakadémián pallérozódott. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpádhoz.
Jókai Mór utolsó éveiben viszont nagyon megromlott a kapcsolata nevelt lányával. Laborfalvi Róza 1886-ban halt meg, az író pedig 1897-ben ismerkedett meg az akkor 18 éves, Grósz Bella néven született színésznőpalántával, akinek Jókai segített ösztöndíjat, majd szerepeket is szerezni. Két évvel később pedig az akkor 74 éves Jókai feleségül is vette Nagy Bellát, ha lehet, még nagyobb közfelháborodást okozva. A frigyről elsősorban a Feszty-házaspár, illetve Jókai rokonai igyekeztek lebeszélni az írót, a sajtóban megjelent kemény hangú cikkek és botrányos részletek mögött (például elterjedt a pletyka, hogy Bella az eljegyzés idején már várandós volt – és nem az idős Jókai az apa) is részben ők állhattak.
A dolgok odáig fajultak, hogy a családban komolyan felmerült, hogy Jókait szenilis beszámíthatatlanság ürügyén orvosi felügyelet alá helyezzék, ily módon akadályozva meg a házasságot.
A felháborodás mögött persze nem csupán őszinte rokoni, gyermeki féltés állt, Jókai páratlan sikereivel igen szép vagyont írt össze, ennek sorsa aggasztotta leginkább a magukat korábban az örökség biztos várományosainak tudó hozzátartozókat. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy Jókai 1904-es halála előtt valóban minden vagyonát és műveinek jogdíjait is Bellára hagyta, Fesztyné pedig pert indított az örökségért, többek között azzal vádolva Bellát, hogy verte idős férjét.
„Legyalázta, leköpte, öngyilkossági kísérletig üldözte, ruháitól megfosztva fogolyként elzárta, éheztette” – szerepel az iratokban, de a felperesek kénytelenek voltak elismerni, arra vonatkozó bizonyítékaik, tanúvallomásaik nincsenek, hogy Jókai a végrendeletet fizikai kényszer hatása alatt írta volna. Az ügy végül 1907-ben peren kívüli egyezséggel zárult, Fesztyné a jogdíjak 10 százaléka fejében lemondott követeléséről. Később újra beperelte az özvegyet, 1927-ben viszont 12 ezer pengő fejében korábbi részesedéséről is lemondott.