Az árulók – vagy árulóként elítéltek – fejeit a kora újkori Angliában a London Bridge-en volt szokás elrettentésül lándzsára tűzve közszemlére tenni. Claes Vissher németalföldi művész egyik, 1616-ban Londonról készült metszetén meg is örökítette a régi hídon sorakozó levágott fejeket. Ugyan Eustace Chapuys, V. Károly császár londoni követe azt írta, hogy „fejét, legalábbis egy időre ki fogják tűzni a London Bridge-re”, a VIII. Henrik által kivégeztetett Boleyn Annának nem kellett ebben az utolsó megaláztatásban is részesülnie, hiába ítélték el felségárulásért.
Számos szemtanú beszámolója maradt fenn arra vonatkozóan, hogy mi történt Anna fejével és földi maradványaival. A francia diplomata, Lancelot de Carles feljegyezte, hogy a királynét a vesztőhelyre kísérő „négy hölgy egyike” felvette a levágott fejet, amelyet a rögtön lehullása után rádobott kendő fedett, és elvitte.
A másik három hölgy felemelte a testet, majd a ruhák és az ékszerek eltávolítása után „becsavarták egy fehér takaróba”. A maradványokat egy jó előre odakészített ládába helyezték, majd „abba a kápolnába vitték, amely a Toweren belül található”. A szóban forgó kápolna a St. Peter ad Vincula nevet viselő kápolna volt, amely VIII. Henrik uralkodásának más áldozatai, például Morus Tamás végső nyughelyéül is szolgált.
Anna földi maradványait az oltár előtt, a szentély padlója alá temették. Itt is maradtak egészen 1876-ig, amikor Viktória királynő engedélyt adott az ekkor már düledező kápolna helyreállítására. Egy Frederick Mouat nevű sebész leírt egy csontvázat, amelyet Annáéként azonosított kisméretű nyakcsigolyái alapján – a királynénak a források szerint híresen „kis nyaka volt”. Az exhumált maradványokat újratemették, és egy plakettel jelölték meg Anna tragikus történetének utolsó állomását, amely a többi, e kápolnába temetett kivégzett emlékét őrző tábla mellé került.