A Cincinnati Egyetem régészei egy olyan bronzkori sírt találtak Görögországban, amely 3500 évig érintetlen volt, és számos eddig megválaszolatlan kérdésre adhat választ. A kutatók életük eredményének nevezték a felfedezést.

Egy évvel ezelőtt fejezték be az ásatást, azóta az ott talált tárgyakat vizsgálták. Most, hogy már van bizonyos rálátásuk a tárgyakra, köztük négy aranygyűrűre, ki merik jelenteni, hogy fontos információkat adhatnak hozzá a görög civilizáció eredetéhez. Shari Stocker és Jack Davis csütörtökön teszik közzé megállapításaikat Athénban.

Stocker és Davis tavaly májusban találták meg a sírt Pülosz városa mellett, Görögország délnyugati részén. Egy nagyon jó állapotban fennmaradt mükénéi harcos maradványaira bukkantak a sírban, aki valószínűleg igen nagy hatalmú úr lehetett a maga korában. A harmincas éveiben járó férfit időszámításunk előtt 1500 körül temethették el.

A homéroszi költeményekben, egészen pontosan az Odüsszeiában megénekelt hatalmas adminisztratív központot (Nesztór palotáját) időszámításunk előtt 1180-ban tűz pusztította el. A romok azonban egészen jó állapotban maradtak fenn. Több ezer írásos tábla került elő innen, köztük azok a táblák, amelyekkel megfejtették a lineáris B írást.

A harcos sírját a görög kulturális minisztérium az elmúlt 65 év legfontosabb felfedezésének nevezi. Több mint kétezer tárgyat találtak a sírban, köztük négy aranygyűrűt, ezüstkupákat, kőfaragványokat, elefántcsont fésűket és egy részletesen megmunkált kardot. A sírban fekvő embert griffharcosnak nevezték el a pajzson talált minta után.

A sírt nem csupán a benne talált tárgyak miatt gondolják jelentősnek. Sokkal fontosabb, hogy a régészek nagyon sokat megtudhatnak a már hanyatló mükénéi civilizációról. Hogyan próbálják megfejteni az évezredes titkokat?

A sírban talált tárgyak nagy részét a minósziak készítették, akik Krétán építették ki a maguk civilizációját. A régészek egészen furcsának találták, hogy ilyen messze a minószi kultúrától ilyen sok eszközt találtak egy sírban. Egy régi elmélet szerint a griffharcos görögjei importálták vagy egyszerűen elrabolták a javak nagy részét a krétai nem görög népektől. Ebben az időben a mükénéiek hódítóként léptek fel a minósziakkal szemben.

Stocker és Davis azonban máshogy gondolja, szerintük a talált tárgyak mennyisége azt mutatja, hogy sokkal szorosabb volt a kulturális kapcsolat a két civilizáció között. A tárgyakat nagy gonddal válogatták ki, ez azt mutatja, hogy szívélyesebben viszonyultak egymáshoz, mint eddig hitték.

A négy aranygyűrű szép példája a mükénéi és minószi kultúra egymásra hatásának, és árnyaltabb képet fest a korai görög társadalomról. A gyűrűk részletesen megmunkáltak, a minószi művészetre és vallásra utaló rajzok vannak rajta. Az első gyűrűn egy bikaugrás szerepel, amely elég gyakori motívum a minószi művészeben. A második gyűrűn öt lengén öltözött női alak látható, akik a tengerparton gyűltek össze. Ez egyébként a második legnagyobb aranygyűrű, amit az égei-tengeri térségben találtak. A harmadik gyűrűn egy istennő áll egy hegyen két madárral. Végül a negyedik gyűrűn egy nő ad át egy bikaszarvat egy istennőnek, aki egy tükröt tart és egy trónon ül.

A régészek szerint egészen rendkívüli, hogy milyen fejlett volt az aranyművesség akkoriban, hiszen ezeket a jeleneteket nem volt egyszerű belevésni a gyűrűkbe. A metszetek évezredekkel a mikroszkóp felfedezése előtt készültek, lelkendeztek a kutatók.

A gyűrűket nézve felmerült a kérdés: vajon a mükénéiek megértették a minószi gyűrűk mögötti művészetet? Stocker és Davis szerint igen. Nemcsak hadizsákmányként temették el a kincset a sírban, hanem ebben a korban már értették a minósziak vallását és jelképeit.

Azért hiszik ezt, mert a sír felépítése és az abban talált további tárgyak erre utalnak. A griffharcos fejénél például találtak egy tükröt, amely a negyedik gyűrűre utalhat, az istennő ott is egy tükröt tart a kezében. A tükör valamilyen rituálé része lehetett, a szintén ott talált tucatnyi fésű pedig a harcok előtti rituális fésülködésre utal.

Ekkorra már a bika is megjelenik a mükénéi ábrázolásban. A bikáról ugye tudjuk, hogy a minósziak szent állata volt, elég csak a Minótaurusz-legendára gondolni. A bika szerepel az első gyűrű jelenetében, és a a griffharcoson is bikaszarvú sisak volt.

Ezek a felfedezések mind közelebb vezetnek, hogy megértsük a két civilizáció egymásra mért hatását. Segít rálátni arra, hogyan alakult át a mükénéi hitvilág abban az átmeneti korban, amikor a minósziak befolyást szereztek a szárazföldön.