Történészek és önkéntesek próbálják rekonstruálni a hastingsi csatát a normannok ellen 950 évvel ezelőtt elvesztő II. Harold angol király utolsó nagy rohamát.
Ugyan csaknem ezer éve történt, a történelem iránt érdeklődők közül mégis sokak képzeletét ma is magával ragadja a sorsdöntő hastingsi csata. Most, a 950. évforduló kapcsán egy csapat önkéntes segítségével szakértők próbálják meg rekonstruálni az 1066-os év kulcsmozzanatait, mindenekelőtt II. Harold (uralkodott: 1066. január–október) hősies menetét végzete, a Hódító Vilmos normann herceggel való találkozás felé.
Ugyanezen év szeptember 25-én az angol király legyőzte a norvég uralkodó, Keménykezű Harald (1047–1066) inváziós seregét az East Riding of Yorkshire megyében. Alighogy hüvelyébe dugta a kardját, II. Harold hírt kapott arról, hogy Normandia hercege egy hatalmas támadó sereg élén partra szállt Sussexben. Az angolszászoknak nem volt más választásuk, minthogy erőltetett menetben délre masírozzanak, hogy megütközzenek a normannokkal. Az emlékezetes menetelés a hastingsi csatamezőn ért véget október 14-én.
Az Angol Örökségvédelmi Alap munkatársai a két nevezetes dátum között lóháton, illetve gyalogszerrel – ahogy annak idején az angol sereg tette – végighaladtak az útvonalon, amely azonban jelentős változáson esett át az évszázadok során. A csapat egyik tagja, Nigel Amos szerint „sajnos a Harold által érintett utak egyike sem létezik már, csak találgathatunk, merre is haladt, ugyanakkor egyes szakaszokon biztosak lehetünk abban, hogy jó irányt követünk, így például a Londontól Lincolnig tartó régi római út, a Hermelin út esetében”.
A csaknem 500 kilométeres menet három részre tagolódott, a résztvevők egy időre megálltak Selbynél, a tonbridge-i várnál és a westminsteri apátságnál. „Valószínűleg 80 kilométerrel többet fogunk megtenni, mint amennyit Harold királynak kellett, mert kikerüljük a forgalmasabb utakat. Érthető módon a királynak annak idején sürgetőbb volt a dolga, és minden nap igyekezett a lehető legnagyobb távolságot megtenni” – nyilatkozta Nigel Amos.
De mi a valódi jelentősége ennek az emberpróbáló vállalkozásnak? A résztvevők abban reménykednek, hogy új megvilágításba helyezhetik az akkor történteket: nem a katasztrófába való száguldásként, hanem egy nemes és heroikus, ám rossz véget ért katonai akció gyanánt mutathatják be.
„A 950. évforduló megünneplése jó alkalom arra, hogy megemlékezzünk Harold és katonái kétségkívül merész meneteléséről, egyúttal viszont arra is, hogy szélesebb perspektívából tekintsünk a normann hódításra, amelyet csaknem három évszázados viking portyák alapoztak meg. Fontos, hogy megragadjunk minden alkalmat, amelynek révén jobban belepillanthatunk az adott korba. Az útvonalat tanulmányozva már eddig is számos olyan történetre bukkantam a normann hódítás kapcsán, amelyek hiányoznak a történelemkönyvekből.”
Marc Morris középkortörténész – aki eddig féltucat könyvet publikált a korszakról – mindehhez hozzáteszi: „A projekt leglényegesebb hozadéka, hogy előtérbe helyezi az 1066-os év eseményeit, amely dátum az én értelmezésem szerint a legfontosabb az egész angol történelemben, hiszen a hódítás minden más eseménynél alaposabban átformálta az országot.
Harold király azonnal reagált Hódító Vilmos érkezésének hírére, és késlekedés nélkül a csatába vágtatott. Viselkedését érdemes összevetni Földnélküli Jánoséval, aki éppen 800 éve egyetlen pillantást vetett csak a támadó francia seregre, és azonnal megfutamodott.”
Az útvonal részletei és a kapcsolódó történelmi érdekességek itt olvashatók.