Hétezer évvel ezelőtt temethették el azt a tiszapolgári kultúrába tartozó kamaszlányt, akinek csontjait egy vízvezeték cseréjekor fedezték fel az Alföldivíz Zrt. és a Tessedik Sámuel Múzeum munkatársai Szarvason.

Ahogy az a Beol.hu-nak nyilatkozó Szarka József régész is elmondta, a sír a neolitikum, az újkőkor végéről, a rézkor elejéről származik. A lányt a jobb oldalára fektetve, valószínűleg enyhén zsugorított, alvó pózban temettek el, de ezt csak a gerincoszlop ívéből lehet sejteni, ugyanis egy korábbi vízvezeték fektetésekor lábait már elpusztíthatták.

A tiszapolgári kultúra a kőrézkori időszakában, legnagyobb elterjedési periódusában magába foglalta az Alföld keleti felét és Erdély nagy részét. Szarka szerint a kultúra népei vesszőfonatra tapasztott, vert falú házakban laktak. Otthonaik akkorák voltak, mint egy klasszikus parasztház, és azok közelében a családi, egészen pontosan nagycsaládi temetőkben temették el halottaikat.

A most talált sírban különleges gyöngyöket is találtak, de egyelőre nem lehet tudni pontosan, hogy a lány ékszerként viselte őket, vagy esetleg a halotti leplet díszítették velük eredetileg. A régész a Beolnak azt is elmondta, hogy a lány feje alól egy kis festékrög került elő, ami sajnos a felszedés során szétmállott. A koponyacsont és a fej környéke teljesen piros volt, talán befestették a fejét — a gyöngyök is festve voltak, azokon is látszanak a festéknyomok. A kezei a mellkason voltak összekulcsolva, mintha tartana valamit, talán egy virágcsokorral a kezében temették el.

Érdekesség, hogy a vízcsőcsere nem engedélyköteles, így a régészeti feltárás sem kötelező, de az Alföldvíz munkatársai mégis segítették a feltárást – bár a múzeum munkatársait egy korábban a helyszínen dolgozó, és ott leleteket találó jóakaró értesítette.