Az Iszur Danyielovics Gyemszkij néven 1916-ban, fehérorosz zsidó bevándorlók gyermekeként New Yorkban született Kirk Douglast a különböző összesítések, értékelések és felmérések általában a legkiemelkedőbb hollywoodi színészek listájának első 50, de inkább első 20 helyének valamelyikére szokták tenni. A december 9-én 100. születésnapját ünneplő színész számtalan világsikert aratott filmben játszott, Oscar-díját az 1956-os A nap szerelmesében nyújtott alakításáért kapta, hazánkban a legtöbben talán a Spartacus című történelmi eposz főszereplőjeként láthatták.
A közéleti szerepvállalásáról és baloldali szimpátiájáról is ismert színész az 1960-as években – talán családjának kelet-európai származása miatt is – a keleti blokk szinte minden országába ellátogatott, 1964-ben Titóval is találkozott,1966-ban pedig Budapesten is járt.
Edward Alexander, az amerikai nagykövetség kulturális attaséjának visszaemlékezése szerint a színész három dolgot kért a követség munkatársaitól: meg akart tanulni egy népdalt, beszédet akart mondani diákok előtt, és találkozni szeretett volna Kádár Jánossal. Hogy az első kettő megvalósult-e, nem tudjuk, az utóbbira sem látott sok esélyt Alexander, de végül elvitték a pesti Mátyás Pince Étterembe Douglast, tudva, hogy néha Kádár is ott költi el a vacsoráját.
Szerencséjük volt, Kádár éppen egy külön szobában étkezett. A pártfőtitkár felé induló Alexandert ugyan lekapcsolták a rend éber őrei, de amikor a magyarul tudó diplomata elmondta Kádárnak, hogy egy híres színész szeretne szót váltani vele, kiderült, hogy a főtitkár látta a Spartacust, így Douglast végül az asztalához kísérték.
Arról sem Alexander, sem a történet többi szereplője nem árult el többet, hogy miről beszélgettek – tolmács segítségével – állítólag hosszú időn keresztül. Külön pikantériát kölcsönöz az epizódnak, hogy a lázadó gladiátort a munkásmozgalom egyik előfutáraként tartották számon az ideológusok, így a szerep alakítójának a létező szocializmus egyik vezetőjével való találkozása tényleg filmekbe illő jelenet lehetett.