Köztudott, hogy az első világháború borzalmas emberveszteségeiért jelentős részben a tömegesen ekkor először bevetett új fegyverek tehetők felelőssé a géppuskától a mérges gázokon és aknavetőkön át repülőkig és tankokig. Ha új gyilkolóeszközökről volt szó, mindkét oldalon hihetetlen kreativitásra voltak képesek a mérnökök és a főtisztek, a németek például elsőként vetettek be mérges gázt a nyugati fronton, meghirdették a korlátlan tengeralattjáró-háborút, de ők találták fel és alkalmazták elsőként a lángszórót is. Szörnyű belegondolni, mi lehetett az a fegyver, amely ellen még az idealista széplelkűséggel igazán nem vádolható német hadvezetés is hivatalos diplomáciai panaszt nyújtott be egy ellenséges államnak.
A történet gyökerei 1900-ig nyúlnak vissza. Az ekkor a Fülöp-szigeteken szolgálatot teljesítő John Pershing kapitány részt vett a fanatikus muszlim felkelők elleni harcban, ahol rájött arra, hogy az amerikai katonákra a halállal nem törődve rárontó, öngyilkos támadókat megfelelő biztonsággal sem a rendszeresített puskákkal, sem a pisztolyokkal nem lehet megállítani. Az egyetlen fegyver, ami bevált, az a Winchester gyár Model 97-es shotgun puskája volt, amelyet eredetileg a rendfenntartó erőknél alkalmaztak.
Amikor aztán Pershing immár tábornokként és az amerikai expedíciós erők főparancsnokaként az európai fronton szembesült a lövészárok-háború brutalitásával, eszébe jutottak a Model 97-ek. Javaslatai alapján a cég néhány módosítást eszközölt a fegyveren, így született meg a Model 97 Trench Gun, azaz a „Lövészárokpuska”, de a katonák hamarosan már csak úgy emlegették, hogy„Lövészárokseprű”.
A rövid csövű, söréttel töltött töltényt használó puska ideális volt a lövészárkok szűk, fedezékekkel teli teréhez, hiszen hatótávolsága ugyan rövid, de azon belül elég volt csak úgy nagyjából a célpont felé elsütni, a szerteszálló apró golyócskák a közeli ellenséget szinte széttépték. A hatékonyságot tovább fokozta az az üzemmód, amelyben a katona az elsütő billentyűt lenyomva tartotta, és a pumpáló mozdulatokkal újratölthető puskából öt pumpálással kilőhette mind a hat töltényt, akár összesen két másodperc alatt, ezzel egy gyakorlatilag kikerülhetetlen lövedékfelhőt küldve az ellenség felé. Így használva a „Seprű” hatékonyabb volt bármilyen, a háború végére kifejlesztett kezdetleges géppisztolynál is, az egyszerre egy golyót kilövő fegyverekről nem is beszélve.
Az amerikai hadosztályokat 1918 nyár elején kezdték felszerelni a puskával. A németeket olyannyira sokkolta a fegyver pusztító ereje, hogy szeptemberben diplomáciai úton szólították fel az amerikaiakat arra, ne használják a puskát. Hivatkozva a hágai egyezmény a „szükségtelenül nagy szenvedést okozó” fegyvereket tiltó pontjára, azzal is fenyegetőztek, hogy a Model 97-el, vagy akár csak a hozzá való töltényekkel elfogott katonákat a helyszínen agyonlövik. Pershing válasza az volt, hogy kijelentette, ebben az esetben ő is hasonló parancsot ad ki a fűrészes szuronyokkal vagy lángszórókkal elfogott német katonákra. Nem tudunk arról, hogy a fenyegetést bármelyik oldalon is beváltották volna végül.