A legendás Artúr királlyal és a kerekasztal lovagjaival kapcsolatban megszámlálhatatlan mítosz és elmélet kering. Egy új kutatás szerint lehetséges, hogy az udvarának helyet adó vár, Camelot elhelyezkedését sikerült beazonosítani – de természetesen továbbra is sok a kérdőjel. Az alábbiakban foglaljuk össze az érveket és ellenérveket.
Artúr király életének és halálának szinte valamennyi helyszínéről, eseményéről sok különböző elképzelés van forgalomban, tekintettel arra, hogy még abban sem lehetünk biztosak, valós történelmi személyről van-e szó. Peter Field, Wales első számú felsőoktatási intézménye, a Bangori Egyetem volt professzora azonban 18 hónapos kutatása eredményeként bejelentette, hogy azonosította a legvalószínűbb jelöltet Camelot várára. A nyugat-yorkshire-i Huddersfield várostól nem messze, Slacknál található egykori római erőd maradványai azok, amelyek szerinte elhelyezkedésük miatt a legalkalmasabbak lehettek a cameloti székhelynek.
A professzor – aki 1964 és 2004 között negyven éven keresztül oktatta és kutatta az angol irodalmi emlékeket a Bangori Egyetemen és az arturiánus irodalom szaktekintélyének számít – felfedezéséről így nyilatkozott: „Azt hiszem, sikerült megoldanom egy 1400 éves rejtélyt.” A római kori erőd helyszíne mellett elsősorban az szól, hogy Camulodunum néven volt ismeretes, amelyből nyelvészek szerint a Camelot eredhetett. Camulodunumként egyébként több római erődítést is ismertek – Camulus kelta istenség nevéből származik a kifejezés, akit a rómaiak Marssal azonosítottak –, a nyugat-yorkshire-i településnél lévőn kívül a wessexi Colchestert is így hívták, ám az az angolszászok által meghódított legkorábbi területeken feküdt, így kevésbé valószínű, hogy egy kelta király székhelye lehetett.
A Britanniából i. sz. 410 körül kivonuló rómaiak idejét követő „sötét századokban” ugyanis a kontinensről érkező angolszászok betörtek és elfoglalták Kelet- és Dél-Britannia nagy részét, kiszorítva, beolvasztva, illetve alávetve a bennszülött kelta népességet. A legvalószínűbb elmélet szerint az utóbbiak egyik vezetője lehetett Artúr, aki az 5. század közepétől a 6. század közepéig az angolszászok ellen harcoló britonok kiemelkedő hadvezére volt az 500-as években.
A számos elmélet közül Simon Young, a kelta és római kori Britannia szakértője szerint még két másik, rivális Artúr-legenda emelkedik ki: a skót kelta hadúré a 6. századból és a római Artoriusé, egy 2. századi római parancsnoké, aki Ribchesterben állomásozott. Bár mindkettejük egy időben „divatos” jelöltnek számított, semmivel sem valószínűbb, hogy a legendák Artúr királyát rájuk lehetne visszavezetni. Annál is inkább, mivel az Y Gododdin walesi elbeszélő költemény, illetve a Nennius szervezetes által összeállított Historia Brittonum mind valószínűleg több évszázaddal az általuk megénekelt Artúr kora után íródott, a Historia például 830 körül, és a történelmi tényeket igen gyakran vegyítették a kelta mondákkal, mítoszokkal, így szavahihetőségük megkérdőjelezhető.
Visszatérve Camelotra: Artúr király legfőbb székhelyének – hiszen a korabeli királyokhoz hasonlóan állítólag több erősséggel is rendelkezett, melyekben rendszeresen megfordult – a neve először a 12. századi francia románcokban jelent meg, mégpedig Chrétien de Troyes 1170-es években született költeményében. Chrétien szerint egyébként Artúr leginkább a walesi Caerleonban tartotta udvarát, Monmouthi Gottfried Historia Regum Britanniae című történelmi munkája is így tartotta. Camelot későbbi karrierje elsősorban a Grál-legendáról szóló francia költeményeknek és Thomas Malory ezeken alapuló, 15. század végi legendagyűjteményének (Le Morte d’Arthur) köszönhető. Malory egyébként Winchesterrel azonosította Camelotot, s ez a hit évszázadokon keresztül nagy népszerűségnek örvendett – többek között amiatt, mert a wessexi Nagy Alfréd király fővárosaként fontos szerepet játszott a vikingek elleni küzdelemben.
A szóban forgó időszakban viszont a kelta nyelvű britonok tartották uralmuk alatt az északi és nyugati partokat, az angolszászokkal szembeni ellenállás kézenfekvő pontja lehetett Chester, a keleti partok védelmére pedig York – a kettő közötti római út stratégiai pontján fekszik a Field professzor által megnevezett római erőd. „A rendelkezésre álló információk alapján sokáig úgy gondolták, Camelot a dél-walesi Caerleonban, Winchesterben vagy Cadbury váránál lehetett” – húzta alá Field, aki azonban arra is figyelmeztetett, hogy régészeti eredmények egyik feltételezést sem támasztják alá.
Field professzorral vitába szállva Miles Russell régész, a Bornemouthi Egyetem docense is érdemesnek tartja megjegyezni, hogy maga Camelot azonosítása is tévút lehet, hiszen az elnevezés Chrétien de Troyes találmánya, és a több római kori Camulodunum között e legendára alapozva nehéz lenne igazságot tenni.
Ami a régészeti bizonyítékok hiányát illeti, az a Slacknál található erőd esetében is fennáll. Több ásatást is végeztek a környéken, ennek alapján a Huddersfieldtól 6 kilométerre, egy 366 méteres magaslat lejtőjén lévő erődöt eredetileg i. sz. 79 környékén, tőzegből és fából építették, később kőépületekkel erősítették meg. A régészeti feltárások már 1865-ben elkezdődtek, ekkor egy udvarral körbevett lakhelyet, római fürdőt, cserépedényeket, briton kőbaltákat és más tárgyakat hoztak felszínre. Az 1910-es években, majd az 1958 és 1963 közötti ásatások során azonosították az erőd bástyát, kapuit, saroktornyait, a vizes árkokat és a katonai épületeket, barakkokat. A rómaiak az erődöt nagyjából az i. sz. 140-es évekig, a tőle nem messze fekvő fürdőházat és polgári települést a 200-as évekig használhatták.
Az Artúr-legendával természetesen más régészeti feltárásokat is összekapcsoltak. Tavaly röppent fel a hír, hogy a Cornwall délnyugati részén fekvő angol településnél, Tintagelnél az i. sz. 5-6. századból származó palotakomplexumot találtak, amely az ekkor fennálló Dumnonia kelta királyság székhelye lehetett. A tucatnyi épületet vastag, 1 méter széles kőfallal vették körül, és az ismert világ legkülönbözőbb tájairól származó luxuscikkek maradványaira leltek benne a régészek, többek között középkori francia üvegekre, késő római kori amforák töredékeire, phókaiai agyagedényekre, melyekben kisázsiai borokat és észak-afrikai olívaolajat tarthattak. A helyszín az Artúr-hívők számára azért nevezetes, mert Monmouthi Gottfried krónikája szerint Artúr Tintagelben fogant, ráadásul 1998-ban a környéken egy palába vésve az „Artognou” feliratot találták.
Field professzor elmélete is csak annak a fényében értelmezhető, hogy a jövőben találnak-e konkrét régészeti vagy történeti bizonyítékot egy olyan Artúr nevű uralkodó létezésére, aki egyedüli modellje lehetett a legendáknak, azaz nem – ami jelenleg elképzelhetőbb – több mítosz, illetve történelmi személy összeolvasztásával született az Artúr-kultusz.