Egy új kutatás szerint a kézírásokból vissza lehet fejteni az érintettek egészségi állapotát, különösen a neurológiai kórképet.
A neurológia és a történeti grafológia összefüggései több éve foglalkoztatják a Yorki Egyetem Krónikus Betegségek és Rendellenességek Központjának docensét, Deborah Thorpe-ot. Egy 20. század eleji német pszichiátria kézírásos dokumentumait elemző kutatás résztvevőjeként most végre választ kapott arra a kérdésre, hogy mennyire olvasható ki egy beteg idegrendszeri állapota az általa írott sorokból.
Az Augsburgi Egyetem filológusával, Markus Schiegg-gel közösen végzett kutatás során alaposan átböngészték a nyugat-bajorországi Irsee/Kaufbeuren Elmekórház archívumát. A kórház orvosai meg voltak győződve arról, hogy a kézírások analízise közelebb viszi őket a diagnózishoz, így az 1900-as évek elején pácienseiktől számos kézírásos mintát gyűjtöttek be. Igen hasznos eredményre jutottak.
„Egy 39 éves női páciens az előrehaladott szifilisze miatt részleges paralízisben szenvedett – nyilatkozta a BBC Historynak a Yorki Egyetem docense. – Írása bizonytalan kézről és gyakori betűkihagyásról tanúskodik.”
„Egy másik beteget 1906-ben demenciával diagnosztizálták 67 éves korában, ő reszketeg sorokat produkált, mind a függőleges, mind a vízszintes vonalvezetését érintően” – hozott újabb példát Deborah Thorpe.
Az orvosok a 19. század végén – a pszichiátria tudományos alapjainak megteremtésekor – kezdtek szorosabb kapcsolatot feltételezni a kézírás és az egészségi állapot között. „A mentális képességek, a beszéd- és íráskészség felmérése egyre elfogadottabbá vált – húzta alá az eljárás jelentőségét a kutató. – Ezen keresztül a kezelőorvosok némi bepillantást nyertek a betegségek természetébe és a betegekre gyakorolt hatás mechanizmusába.”
Deborah Thorpe már több éve foglalkozik a témával, 2014-ben például kutatást végzett a középkori írnokok, másolók egészségi állapotáról, egyebek mellett a történészek körében csak „reszketeg worchesteri”-ként emlegetett 13. századi szerzetesről, aki igen jellegzetes kéziratokat produkált. „Bízom abban, hogy a történeti kutatások a modern medicinával karöltve új utakat mutathatnak egészségünk változásának feltérképezésében” – értékelte vizsgálatai hasznosíthatóságát a kutató.