Az utóbbi években világszerte és Magyarországon is nagy népszerűségre tett szert az úgynevezett paleo étrend. A többi hasonló divathullámhoz képest e diéta apostolai nem egyszerűen tudományos, vagy annak beállított tényekre vagy kutatási eredményekre hivatkoznak, hanem azt állítják, hogy az emberi szervezet a földművelés előtti évezredek, évmilliók étrendjéhez alkalmazkodott az evolúció során, és nem tudta követni az azóta lezajlott, biológiai távlatban villámgyors változásokat. Ezért aztán a „modern”, szénhidrátban és cukorban gazdag étrend nemcsak elhízáshoz vezet, de ez tehető felelőssé a civilizációsnak nevezett betegségek, például a rák vagy a cukorbetegség kialakulásáért is. Szerintük az „ősemberek” szinte kizárólag húst, valamint gyümölcsöket és zöldségeket fogyasztottak, szénhidrátot pedig nem, tehát a mai emberek is jobban teszik, ha így alakítják át étrendjüket.
Arról lehetne vitatkozni, hogy emésztőrendszerünknek jót tehet-e, ha igyekszünk őseink táplálkozását követni, a gondok azonban ott kezdődnek, hogy elég nehéz pontosan meghatározni, mit is fogyasztottak a mai ember evolúciós elődei. Az emberi maradványokból legfeljebb csak áttételesen lehet következtetni a táplálkozási szokásokra, az egyéb leletek pedig esetlegesek, jellegükből adódóan pedig félrevezetőek is lehetnek (az állati csontok például sokkal jobban ellenállnak az időnek, mint a növényi maradványok). Aztán ott van az – a diéta szószólói által elegánsan figyelmen hagyott – tényező is, hogy a különféle korai emberfajok élőhelyei, táplálkozási szokásai is nagy változatosságot mutattak, mára pedig egyértelműen bebizonyosodott, a modern ember ősei keveredtek a többi, korábban nyom nélkül kihaltnak tekintett fajjal.
Újabb kutatási eredményekből azonban mégis sok minden kiderül az emberelődök táplálkozására vonatkozóan. Az olyan új módszerek, mint például a fogkő elemzése alapján készült tanulmányok ellentmondani látszanak a paleo diéta elméletének egyik legalapvetőbb tételének. „A növényi szénhidrátok és a hús egyaránt szükséges és egymást kiegészítő elemei voltak az emberi étrendnek” az evolúció során, fogalmaz egy 2015-ben megjelent, régészeti, genetikai és orvosi eredményeket összegző, átfogó tanulmány. Mi több, a kutatók arra is bizonyítékokat találtak, hogy eleink a paleo étrendből száműzött, keményítő formájában rengeteg szénhidrátot tartalmazó növényeket, például az ősi burgonyaféléket is előszeretettel fogyasztottak.
A feltételezések szerint a keményítőben gazdag gumókat főként a menopauzán már átesett nők gyűjtögették, és leginkább a fiatalabb nők fogyasztották, hogy így tegyenek szert elég kalóriára a terhességek embert és szervezetet próbáló időszakai során. Az ásatási eredményeket a biológia és a táplálkozástudomány oldaláról is megerősítik azok a kutatók, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy a modern ember kialakulásához vezető, az agytérfogat nagy arányú növekedésével járó folyamat elképzelhetetlen az energiabevitel jelentős növekedése nélkül. Mivel a kutatások szerint a vadászat – bár az így szerzett fehérjék miatt létszükségletnek számított – alapvetően a ráfordított energiához képest csak csekély, vagy akár semmilyen többletet nem tudott szolgáltatni, ez a kiegészítő forrás minden bizonnyal a növényi szénhidrát lehetett.
További, közvetett bizonyítékként említhető meg az is, hogy nagyjából hárommillió évvel ezelőtt az emberi nyál összetétele is úgy változott meg, hogy segítse a keményítő lebontását, és ez az a korszak is, amikor elődeink elkezdték megfőzni növényi táplálékaikat, szintén segítve a nehezebben emészthető, kalóriadús zöldségek emésztését.
Mindez persze még nem jelenti azt, hogy a paleo étrend egészségtelen lenne, de egyértelműen cáfolja azt az érvet, hogy eleink pontosan így étkeztek volna, valamint, hogy az ember evolúciója során ne alkalmazkodott volna a jelentős mennyiségű szénhidrát beviteléhez.