Miután VIII. Henrik angol király feloszlatta a szerzetesrendeket, birtokaikat pedig a korona számára sajátította ki, számos angol eredetű bencés kolostort alapítottak a kontinentális Európában, melyek a száműzetésbe kényszerített angol katolikusokból verbuválták közösségüket. Ezen kolostorok egyike volt a Szent Lőrinc nevét viselő intézmény, amelyet 1608-ban, a dél-franciaországi Dieulouard-ban alapítottak.

1793-ban, a francia forradalom idején sok szerzetest zártak börtönbe közülük is. Miután szabadon engedték őket, Angliába menekültek, és létrehozták a ma ampleforthi apátság néven ismert bencés kolostort Yorkshire-ben. Az apátság archívumában fedezte fel James Kelly, a Durhami Egyetem teológiai és vallástörténeti fakultásának tudományos munkatársa a két alkoholos ital receptjét, melyeket még franciaországi tartózkodásuk idején találtak ki a bencés közösség tagjai.

„A szerzetesek alkoholfogyasztása igen elterjedt volt – nyilatkozta a BBC Historynak James Kelly –, miként az apácáké is. Különösen a sörök számítottak népszerű italnak, részben annak köszönhetően, hogy a víz tisztasága nem volt mindig példás. A böjtöléshez is szorosan kapcsolódott e szokás, ugyanis olyan tápanyagokat főztek a sörbe, melyek nélkülözhetetlenek voltak a koplalás ideje alatt.” A Szent Lőrinc kolostornak egyébként saját sörfőzdéje is volt, amely fontos bevételi forrást jelentett a szerzeteseknek. Mégsem tekinthetünk e receptekre úgy, hogy a szerzetesek korántsem éltek önmegtartóztató életet; semmi nem utal arra, hogy az itókázásnak szabott napi rutinja lett volna.

A kutatók felfedezték egy rumos limonádé receptjét, amely 1746-ra datálható, valamint egy puncsét, amely korábbi, valószínűleg a 18. század elejéről való. Mindkét italhoz citrom- vagy narancshéjat, cukrot, vizet és akár tíz pint (csaknem hat liter) brandyt vagy rumot kevertek. A receptek a szülőföldjük és a kontinentális Európa közötti bencés kapcsolatok feltérképezését célul tűző program keretében kerültek elő, és e kapcsolatok rendszerességéről is tanúskodnak.

Bár az említett angol közösségeket külföldön alapították, a szerzetesek az otthoni hagyományokat igyekeztek fenntartani. A rumos limonádéfélékhez hasonló italokat a legtöbb kocsmában, fogadóban mértek, a puncs pedig a 18. század közepén jött igazán divatba Angliában. „A száműzetésbe vonuló szerzetesek tehát egyáltalán nem voltak elvágva a világtól, kivették részüket a változásokból és szerepet játszottak az ízlés globalizációjában.”