Az angol monarchia restaurálásakor, 1660-ban II. Károly ugyan amnesztiát hirdetett a polgárháború idején a „rossz” oldalon állók számára, ám a törvény hatálya alól kivettek 104, I. Károly haláláért közvetlenül felelősnek ítélt személyt – persze közülük sokan ekkor már nem voltak az élők sorában, ahogy a főbűnös Oliver Cromwell sem –, így a király nem beazonosítható hóhérját is.
A hatóságok minden követ megmozgattak, hogy megtalálják azt, aki a király fejét vette, a nyomozás pedig végül William Hulethez (más írásmóddal: Hewlett) vezetett. A parlamenti hadsereg tisztjeként valószínűleg Hulet volt a parancsnoka az I. Károly kivégzésénél biztosító katonáknak, de arra hivatkozva vádolták meg a kivégzés végrehajtásával, hogy rögtön ezután váratlanul előléptették, és hogy a tömegben egy több száz méterre álló szemtanú megismerni vélte a hangját (a hóhér ugyanis az arcát is eltakaró csuklyát viselt).
Hulet azzal védekezett, hogy a végzetes napon fogdában volt, illetve olyan tanúkat idéztetett be, akik megesküdtek arra, hogy az időközben meghalt Richard Brandon, londoni hóhér elismerte, ő hajtotta végre az ítéletet. Brandon ismerősei viszont váltig állították, hogy a hivatalos ítéletvégrehajtót az utolsó pillanatban egy fanatikus „kerekfejűre” cserélték.
A francia követ meg volt róla győződve, hogy maga Cromwell csapott le a bárddal, míg mások a káplánját, a radikális puritán Hugh Petert sejtették a csuklya alatt. Egyik sem túl valószínű feltételezés, nemcsak azért, mert szilárd alibijük van, hanem azért is, mert mindkettőjükről nehéz elképzelni, hogy felvállalták volna a hóhér méltóságukon messze aluli szerepét. Arról nem is beszélve, hogy a „királygyilkosok” érdeke az volt, hogy a kivégzés minél jobban hasonlítson egy megszokott ítélet-végrehajtásra, azaz hivatásos hóhér hajtsa végre, minél hatékonyabban.
Egy I. Károly bebalzsamozott testén végzett 19. századi vizsgálat azt állapította meg, hogy a fejet a testtől elválasztó vágás szinte sebészi pontosságú volt, ez pedig arra utal, hogy a hóhér sok éves gyakorlattal bíró, hivatásos ítéletvégrehajtó lehetett. Brandon állítólagos vallomását is könnyen betudhatjuk a királygyilkosság miatti lelkiismeretfurdalás fellángolásának. De kétség nélkül semmiképpen sem jelenthető ki, hogy valóban Brandon fejezte le I. Károlyt, és nem is túl valószínű, hogy valaha is biztosat fogunk tudni a kérdésről.
Visszatérve Hulet tárgyalásához, a tét nagy volt. A királygyilkosság „bűnrészesei” közül sokakat kivégeztek, többségüket ráadásul a főbenjáró bűnhöz mért elrettentő módon: felakasztották, vízbe fojtották, majd felnégyelték. Hulet erősnek látszó védekezése ellenére bűnösnek találtatott, ám a bírák kétségeit jól jelzi, hogy még csak egy „sima” akasztásra sem ítélték, néhány börtönben töltött év után kegyelmet kapott.