A római szobrokra már pusztán az idő múlása is komoly veszélyt jelentett, ráadásul egy császár vagy egy rangos politikus szobrával az is könnyen előfordulhatott, hogy direkt rongálták meg a feldühödött vandálok.

Arra is bőven akadt példa, hogy a szobrok fejét eltávolították és egy másikat raktak a helyére. Sok római szobor eleve levehető fejjel készült – ha az ábrázolt személy népszerűtlenné vált, „rosszul feküdt” az új uralkodónál, vagy egyszerűen elfelejtődött, a szobor megsemmisítése helyett lecserélték a fejet. Az is előfordulhatott, hogy egy megfelelően tehetős személynek megtetszett egy szobor teste, és megfizette, hogy a saját vonásait láthassa vissza a feje helyén.

A szobrok drága alkotások voltak, érthető tehát ez a gyakorlat. Arra vonatkozóan is vannak bizonyítékaink, hogy a legkeresettebb szobrászműhelyekben „gyakornokok” gyártottak sorozatban különböző típusú – tógába vagy katonai felszerelésbe öltöztetett –, később bárkivel beazonosítható „alaptesteket”, hogy aztán a fejeket a valóban jó kezű művészek készítsék el hozzájuk.

A római előkelőségek és császárok közül egyesekre kiszabták a damnatio memoraie (az emlékezet elátkozása) elnevezésű büntetést is. Ez azt jelentette, hogy az illetőnek még az emlékét is igyekeztek eltörölni, és a szisztematikus rómaiak ezt a nyilvánvalóan inkább szakrális jellegű büntetést nagyon is gyakorlatias módon megvalósították: a bűnös nevét levakarták a feliratokról, eltüntették a szövegekből, pénzérméiket újraverték, szobraikat pedig a fenti módon átalakították.

Más szobrokat az új politikai realitás kifejezésére változtattak meg. Julius Caesar például a források szerint Nagy Sándor egyik szobrának fejét cseréltette le a sajátjára. Művészeti szempontból ez az önhitt rombolás egy kiemelkedően durva példája, de jól mutatta, hogy mennyit változott a világ, amikor a hellenisztikus államok sorra római fennhatóság alá kerültek, és az egykori világhódító makedón hadvezér örökségét a római egyeduralkodók vették át.

Ha mindezeket mégis érintetlenül túlélte a szobor, még mindig várt rá több évszázadnyi elhanyagoltság, lázadások, barbár és kevésbé barbár hódítók pusztítása. Mindent összevetve talán jobb kérdés lenne az, hogy egyáltalán hogyan maradt meg ilyen sok római szobor feje?!