Az időjárás és annak előrejelzése az idők, de legalábbis a földművelés kezdete óta központi témája az emberi gondolkodásnak, de a jövő időjárásának megtippelése a 20. századig leginkább babonákon és korábbi tapasztalatokon alapult, nem valamiféle ellenőrizhető tudományos módszeren. A modern meteorológia megszületését egy brit matematikushoz, Lewis Fry Richardsonhoz szokás kötni, de a munkáját nem a mezőgazdaság igényei vagy az a kérdés inspirálta, kell-e másnap esernyőt vinnie magával, hanem az első világháború harcai.
Richardson önkéntes szanitécként szolgált a nyugati fronton, és itt tűnődött el azon, hogy az anekdotákon és az égre történő felnézésen túl lehet-e pontosabb módszer az időjárás előrejelzésére. Ez nem pusztán elméleti jelentőségű kérdés volt ekkoriban, ugyanis a fronton egy váratlan időjárás-változás akár emberéletek ezreit is követelhette: például egy offenzíva közben lezúduló felhőszakadás, vagy egy gáztámadás közben megváltozó széljárás súlyos következményekkel járhatott.
Munkájához egy norvég fizikus, matematikus, Vilhelm Bjerknes adatait használta fel, aki 1910. május 20-án feljegyezte a főbb időjárási adatokat (hőmérséklet, légnyomás, páratartalom, felhők osztályzása, szélsebesség és szélirány, felső légköri jelenségek). Ezekből kiindulva próbált Richardson olyan matematikai modellt alkotni, amely alapján kiszámolható egy bizonyos pont várható időjárása. Európa térképét mezőkre osztotta, feljegyezte rájuk Bjerknes adatait, majd számolni kezdett – persze már tudta, minek kell kijönnie, de ez alapján finomítgatta modelljét.
Végül odáig sikerült eljutnia, hogy hat hét számolással tudott hat órás (!) előrejelzést készíteni egy kiválasztott helyszínre. Könnyen belátható, hogy ez így nem sokat ért, hiszen a kalkulált időjárás jóval megelőzte az előrejelzést, de tovább rontott a helyzeten, hogy ráadásul még sokszor hibás is volt.
Biztos vannak, akik ezt olvasván csak legyintenek, hogy a mai időjárás-jelentések sem sokkal jobbak, mindenesetre Richardson matematikai megközelítését igazolta az utókor: az 1940-es években, a kezdetleges számítógépekkel megsokszorozott számítási kapacitás segítségével már jóval pontosabb és persze a természetet valóban megelőző modelleket lehetett alkotni.
Richardson 1953-as halála előtt még megérhette, hogy a sok nevetség tárgyává lett munkája egy új tudományág alapjaként éled újra, de a meteorológia háborús születésének emlékét számos nyelvben az időjárással kapcsolatos kifejezések is őrzik, például a magyarban is használatos „front” szó.