George Lincoln Rockwell az árja szót fehér amerikaira cserélte, és megpróbálta gyakorlatba ültetni a Mein Kampf elméleti alapjait az Amerikai Egyesült Államokban. Végül onnan ütközött ellenállásba, ahonnan a legkevésbé várta volna.
1967. augusztus 25-én George Lincoln Rockwell kisétált a virginiai Arlington egyik bevásárlóközpontjából, a Dominion Hillsből, majd beszállt kék-fehér Chevroletjébe, hogy elhajtson. Amikor kitolatott a parkolóból, két lövés dördült.
A szemtanúk szerint Rockwell az első lövés után az anyósülésre hajolva próbált meg elhajtani, de közben nekiütközött egy másik kocsinak. A Chevrolet szélvédőjét átszakító lövedékek Rockwell fejébe és mellkasába fúródtak. Nem sokkal később az Amerikai Náci Párt vezetője halott volt. A helyszínelők szerint a vérveszteség végzett vele. 49 évet élt.
A rendőrség a helyszínen letartóztatta a 29 éves John Patlert, aki a Dominion Hillsszel szemközti szépségszalon tetejéről nyitott tüzet Rockwellre.
Kezdetben kevés dolog utalt rá, hogy Rockwellből Adolf Hitler elszánt követője lesz, sőt hogy egyenesen Amerika Hitlerének vagy amerikai Hitlernek fogják nevezni (először a BBC). A szülei humoristák voltak; talán ennek köszönhető, hogy amikor 1938-ban, húszéves korában a Brown Egyetemre került, Rockwell karikatúrákat rajzolt egy egyetemi vicclapba. Ekkoriban ismerkedett meg azokkal a nézetekkel, amik később az Amerikai Náci Párt ideológiai alapjaivá váltak. Szociológiát hallgató diáktársaival gyakran éles vitákat folytatott arról, hogy nem minden ember születik egyenlőnek.
Két évvel később kimaradt az egyetemről, és csatlakozott a haditengerészethez, hogy a második világháborúban harcoljon. Pilótakiképzést kapott, és bár sosem repült egy bevetésen sem, a háború vége felé a haditengerészet egy Pearl Harbor-i egység parancsnokává tette. A háború után sikertelenül próbált elhelyezkedni. A brooklyni Pratt Institute-nál fényképészetet tanult; szabadúszó fotósként több rangos díjat is nyert, de mégsem találta a helyét a világban.
1950-ben, 32 éves korában a haditengerészet berántotta Rockwellt a koreai háborúba. San Diegónál messzebb sosem jutott, de új barátokat szerzett, akiktől antiszemita pamfleteket kapott. Eleinte nem vette komolyan őket – rasszista szemétnek tartotta –, de néhány dolog felkeltette az érdeklődését, így az utolsó betűig elolvasta őket. Aztán egy könyvesboltban talált egy példányt Hitler Mein Kampfjából.
Hipnotizált, teljesen átformált. Egy éven belül kívül-belül náci voltam, és megszállott rajongója az elmúlt kétezer év legnagyobb zsenijének: Adolf Hitlernek.
– idézte föl egy 1966-os Playboy-interjúban élete legnagyobb olvasmányélményét.
Rockwell rövidesen otthagyta a feleségét és három lányát. 1952-ben Izlandra költözött, ahol egy bombázó hadosztályt irányított. Még az év vége előtt újranősült, majd 1954-ben Washingtonba költözött, és egy lapot indított, ami az Egyesült Államok hadseregében szolgálók feleségeinek szólt. A lap hatalmas bukás lett. Rockwell, hogy pénzt szerezzen, egy lakókocsiba költöztette új családját, és utazó ügynökként próbált boldogulni. Ez a vállalkozása sem húzta sokáig, de útközben találkozott egy csomó egyívású bolonddal, akik osztották azt a nézetét, hogy el kell tüntetni az országból a vörösöket és a feketéket.
Némi ideológiai finomhangolás után 1958-ban megalakulhatott az Amerikai Náci Párt.
A párt fő támogatói igen gazdag, névtelen adományozók voltak – főleg déli üzletemberek. A pénzből futotta egy főhadiszállásra – egy lerobbant épületre Arlingtonban –, illetve horogkeresztes karszalagokra és barna ingekre. Indulhatott az országos kampány. New York-i és washingtoni tüntetéseiket kormányzati ellenszenv, tiltakozók százai és letartóztatások kísérték. Maga Rockwell is többször kapott komoly pénzbírságot, és börtönbe is került.
Hogy milyen ideológiát terjesztettek? Gyakorlatilag amerikaira hangszerelték a Mein Kamfpot, csak a német árják helyett az Amerikát meghódító fehéreket tartották felsőbbrendűnek. Nem akarták ők megölni a négereket, csak visszaküldeni őket Afrikába, kivéve néhányat, akik élhetnének rezervátumban, mint az indiánok. Civil szabadságjogok? Ezeknek? Hát írtak bármit az alapító atyák néger állampolgárokról a Függetlenségi Nyilatkozatban? Ugye, hogy nem.
Nem volt bajuk a zsidókkal sem, csak a kommunistákkal, de a kommunisták között van egy csomó istentagadó zsidó is; eleve, a kommunizmust az olyan zsidók találták ki, mint az a bolsevista féreg Lev Trockij. Rockwell még akkor sem jött zavarba, amikor a kanadai közszolgálati rádió műsorvezetője rákérdezett, hogy egyetért-e Hitlerrel, aki mégiscsak kiirtott hatmillió zsidót. Azzal ütötte el a kérdést, hogy nem voltak azok hatmillióan. A megmaradtakat viszont jobb lenne megfosztani a szaporítószerveiktől és a vagyonuktól, ha már azok az akasztásra érett hazaáruló elnökök, Harry S. Truman és Dwight David Eisenhower nem voltak képesek ennyit kibulizni.
Ilyen programmal nem csoda, hogy Rockwell reálpolitikai jelentősége elhanyagolható volt. Indult a virginiai kormányzói tisztségért, de csupán a szavazatok 1 százalékát szerezte meg. Ez nem szegte kedvét abban, hogy fasiszta pamfleteket, periodikákat és rasszista propaganda-képregényeket terjesszen, amikben a Whiteman (fehér ember) nevű szuperhős legyőzi az alacsonyabb rendű fajokat. Lemezkiadót is alapított Hatenanny Records néven; más nyilván nem vállalta, hogy kislemezen terjessze a gyűlölködő dalaikat.
Amikor az Egyesült Államokban szárnyra kaptak a polgárjogi mozgalmak, az Amerikai Náci Párt a Ku Klux Klánnal szövetkezve próbálta megállítani a szabadságharcosokat. Rockwellnek viszont a Klán túl archaikus volt; úgy vélte, nem lennének hasznára egy modern kori háborúban. Rockwell egész politikai karrierje során legfeljebb néhány tucat, magához hasonló megszállottat tudott maga köré gyűjteni; az Amerikai Náci Pártból sosem lett népmozgalom. Ez megmagyarázza, hogy miért hullott szét az egész mozgalom a vezetőjük halála után.
Ilyen előélettel kézenfekvő lett volna, ha Rockwellt egy felbőszült egyenlőségpárti liberális gyilkolja meg. Egy fekete. Vagy egy zsidó. De nem így történt. John Patler nem ellenezte Rockwell nézeteit:
John Patler az Amerikai Náci Párt lapjánál, a Stormtroopernél volt karikaturista és szerkesztő. Iszonyúan felháborította, amikor Rockwell bolsevista elhajlással vádolta meg, és kihajította a pártból. Pedig ha valamivel, hát baloldalisággal igazán nem lehetett megvádolni. Patler eredeti neve Patsalos volt, és azért változtatta meg, mert a Patler majdnem úgy hangzott, mint a Hitler.
Patler egy pártgyűlésen összetűzésbe került Rockwell-lel. Több levél is tanúsítja, hogy azelőtt nagyon közel álltak egymáshoz, de Rockwell rosszul tűrhette az ellenvéleményt, így inkább úgy döntött, megszabadul Patlertől. Patler képtelen volt elviselni a visszautasítást, így egy 7.63-as kaliberű Broomhandle Mauserrel – egy kultikus német kézifegyverrel – meglapult a bevásárlóközpont mosodájával szemközti tetőn, és rálőtt Rockwellre, amikor az beült a kocsijába.
Patlert 20 év börtönre ítélték. Ebből nyolcat le is ült, majd feltételesen szabadlábra helyezték, de a próbaideje megsértése miatt még hat évet tölthetett rácsok mögött. Ma 79 éves, New Yorkban él.
Az Amerikai Náci Párt irányítását az alelnök Matt Koehl vette át, és átkeresztelte azt New Orderre, így hódolva a náci miszticizmus előtt. A párt székhelyét Wisconsinba helyezte át. A szervezet máig működik, de a jelentősége elhanyagolható. A fehér felsőbbrendűségi mozgalmak és egyéb antiszemita csoportok azóta megszaporodtak; a New Order ma már csak egy lehet a sok közül.