Az eddig ismert legkorábbi leprás megbetegedés csonttani tüneteit mutatták ki hazai, köztük ELTE-s kutatók a mai Abony közelében 5700 évvel ezelőtt élt emberek maradványain – írja közleményében az egyetem.
Az Abony-Turjányos dűlő lelőhelyen elvégzett régészeti feltáráson az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói egy, a késő rézkor kezdetén (Kr. e. 3780–3650) használt település közel 400 objektumát tárták fel. A település gödreiből összesen 48 emberi maradvány került elő, köztük a korszakban széles körben elterjedt temetkezési rítusnak megfelelően eltemetett és a gödrökbe bedobott egyének is. A maradványok közötti rétegek arra utalnak, hogy a holttestek nem egy időpontban kerültek a gödrökbe.
A régészeti feltárás és az azt követő embertani elemzés során kiderült, hogy a nagyszámú gyógyult sérülés mellett a leletanyagban több esetben felfedezhetők a halál bekövetkezésekor elszenvedett (perimortem) sérülések nyomai. Az egyik esetben egy emberi, egy másik esetben állatcsontot szúrtak az egyének testébe. Két másik személynél a testek után a gödörbe dobott kő okozott perimortem töréseket. Az újszülöttek rendkívül magas száma és a fertőzésre utaló csontelváltozások (pl.: az agyhártya- és a csonthártyagyulladás) magas előfordulási gyakorisága egyértelműen jelezte a közösség nehéz életkörülményeit és a fertőzések elterjedtségét.
Egy ember esetében az arckoponyán és az alsó végtagokon jelentkező ritka csonttani tünetegyüttes a lepra fertőzés jelenlétére utal. További négy személy maradványain is ugyanennek a betegségnek a valószínűsíthető jelei mutatkoztak, azonban esetükben a kevésbé egyértelmű elváltozások miatt más fertőzések sem zárhatók ki kórokként.
Jelenlegi tudásunk alapján ez lehet a világ legkorábbi kimutatott leprás megbetegedése, amely ezer évvel korábbi az eddigi legidősebb, Anatóliában fellelt feltételezett esetnél, és 1500 évvel korábbi a legidősebb, archeogenetikai eredményekkel is alátámasztott indiai esetnél.
A lepra (Hansen-kór) egy krónikus fertőzés, kórokozója a Mycobacterium leprae, valamint Mexikóban és a Karibi-térségben a mindössze 2008-ban felfedezett M. lepromatosis baktérium. A lepra kialakulásával kapcsolatban több elképzelés ismert. A klasszikus elmélet szerint a betegség Ázsiában jelent meg, és Nagy Sándor katonái hurcolták be a Mediterráneumba. A kórokozó örökítő anyagát vizsgáló kutatási eredmények ugyanakkor ezzel ellentétes utat valószínűsítenek. Ez utóbbi elképzelést támasztja alá az abonyi eset is.
A késő rézkor kezdetén, időszámítás előtt 3700-3600 körül élő közösség települését az MTA BTK Régészeti Intézetének munkatársai tárták fel 2004 és 2008 között. Az előkerült emberi maradványokat egy antropológusokból és régészekből álló hazai kutatócsoport elemezte az MTA BTK Régészeti Intézete (Köhler Kitti, Marton Tibor, Serlegi Gábor), az ELTE TTK Biológiai Intézet Embertani Tanszéke (Hajdu Tamás, Szeniczey Tamás), a Magyar Nemzeti Múzeum (Fábián Szilvia) és a Szegedi Tudományegyetem (Marcsik Antónia) munkatársainak együttműködésében. Az archeogenetikai vizsgálatokat a University College London kutatója, Helen D. Donoghue végezte el. Az elemzések eredményeit bemutató tanulmány a PLoS ONE szaklapban jelent meg.