Rendkívül furcsa belegondolni: ötven év eltelt az emberiség legújabb kori történelmében anélkül, hogy nagyobb és erősebb rakétát sikerült volna építeni a Saturn V-nél, amivel az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA végül embereket juttatott a Holdra. Hogy miért épp ma érdemes ezen kicsit eltöprengeni? Alig több mint öt évvel Kennedy elnök híres Hold-beszéde után, 1967. november 9-én, helyi idő szerint pontban reggel 7 órakor elkezdett lángot okádani az Apollo-4 első fokozatának öt hajtóműve, hogy megkezdje az emberiség egyetlen sikeres holdrakétájának első tesztrepülését. Az ötven évvel ezelőtti esemény annak az ikonikus közlekedési eszköznek a születésnapját jelöli, amellyel aztán az ember olyan távolságra jutott bölcsőjétől, amilyen messze soha korábban és azóta sem járt.

Az Apollo-4 küldetésére a három űrhajós (Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee) életét követelő szerencsétlenség után kilenc hónappal került sor (az Apollo-1 tragédiájának ötvenéves évfordulójára írt cikkünk itt olvasható.) A tesztrepülés fő céljai a következők voltak:

• a három fokozatú, 110 méter magas rakéta és az általa űrbe juttatott űrhajó repülési tulajdonságainak elemzése
• a rakéta és az űrhajó szerkezeti integritásának vizsgálata
• a rakéta és az űrhajó kompatibilitási elemzése
• a rakéta terhelhetőségének vizsgálata
• a rakétafokozatok szétválásának tesztelése
• az alrendszerek működésének vizsgálata
• a vészhelyzetet érzékelő rendszerek vizsgálata
• a parancsnoki modul hőpajzsának tesztelése

Az űrhajósok nélküli tesztrepülés (ami tehát a Saturn V holdrakéta első útja, az Apollo-program negyedik repülése volt) egy kisebb rezonanciától eltekintve gond nélkül zajlott le. A 34 meganewton tolóerejű első fokozat (S-IC) 2 perc 41 másodperc alatt 70 kilométeres magasságig tolta a rakétát, majd rendben levált, ami után a 2. majd a 3. fokozat (S-II és S-IVB) föld körüli keringéshez szükséges sebességre (25 000 km/óra) gyorsította és 190 kilométeres magasságú pályára röpítette az űrhajót.

Két Föld körül megtett kör után a harmadik fokozatot ismét beindították mielőtt levált volna, ezzel olyan elliptikus visszatérő pályára állt az űrhajó, aminek legtávolabbi pontja 17 218 kilométerre volt bolygónktól. Az S-IVB fokozat is rendben működött, és bár Hold felé tartó pályára nem állította az Apollo-4 űrhajót, de így is meglehetősen messzire juttatta azt. A 3. fokozat leválása után a szervizmodul hajtóműve lépett működésbe, aminek köszönhetően az űrhajó végül 18 092 km-re távolodott el a Földtől mielőtt pályáján visszakanyarodott volna. A szervizmodul (ami a későbbi emberes holdküldetések során a holdkompot rejtette magában) hajtóművét ezután még egyszer beindították, hogy olyan sebességgel, irányból és szögben érkezzen vissza a légkörbe a parancsnoki modul, mintha a Holdról térne haza.

A sikeres tesztet követően a Saturn V még tizenkétszer repült az Apollo-program végéig, tízszer juttatva embert az űrbe, hatszor egészen a Hold felszínéig. A fenséges rakétának azóta sem akadt párja, és amíg a NASA vagy magáncégek nem építenek nagyobbat, erősebbet (már pedig erre bizton várhatunk még jó pár évet), a Saturn V marad az emberiség technikai fejlődésének megkérdőjelezhetetlen csúcsteljesítménye. Alábbi nagyképes válogatásunk ennek az aranykornak kezdetét idézi fel.