A három legfontosabb és legelterjedtebb kozmogónia, a héliupoliszi, a memphiszi és a hermupoliszi változat, az Óbirodalom (i. e. III. évezred) idején keletkezett. Jelentős eltérések vannak köztük, viszont közös vonásuk, hogy mindegyik saját magát jelöli meg a helyként, ahol az ősdomb kiemelkedett az ősvízből, ezt követően pedig elkezdődött az élet. Sőt, általában adott teremtőisten temploma fizikailag is jelöli a mitikus sziget helyét. Az ősóceán, a Nun, egyfajta teremtés előtti, rendezetlen és végtelen ősanyaként vagy ősapaként jellemezhető. A legtöbb kozmogóniában Nun sohasem vesz részt a teremtésben, viszont annak összes lehetősége benne rejlik, nélküle elképzelhetetlen lenne.

A héliupoliszi kozmogóniában az ősisten Atum kiemelkedett a Nunból, az ősvízből (vagy mint Nun fia vagy saját magát megalkotva), majd az ősdombon ücsörögve, maszturbálva, köhögve és köpködve elkezdte megteremteni a világot. Így keletkezett Su és Tefnut, a levegő és a pára iker istenpárja, majd az ő egyesülésükből Geb és Nut, a föld és az ég. Ezekkel az istenekkel a további teremtéshez szükséges természeti világ teljessé vált.

A mítosz szerint Nut, az ég istennője már anyja méhében ellenségesen viselkedett szülőjével, és erőszakkal szabadította ki magát annak testéből. Fivérével, a földisten Gebbel összesimulva élt, ám amikor várandós lett fivérétől, apja, Su, a levegő istene féltékenységében elválasztotta a szerelmeseket. Lábával nyomta le a háton fekvő Gebet, és két karjával a feje fölé emelte Nutot. Így választotta el egymástól a levegő a földet és az eget.

Gebtől és Nuttól két ikerpár származik: Ízisz és Ozirisz, valamint Széth és Nephtüsz. Ozirisz uralkodása révén az egyiptomi királyság a héliupoliszi ciklus része lett, és azzal, hogy a későbbiekben Ozirisz fia, Hórusz legyőzte Széthet, a pusztítás istenét, ezáltal az egyiptomiak a mindenkori egyiptomi uralkodó – aki Hórusz földi megfelelőjének számított – királyságát egy mitológiai hagyománnyal szakralizálták. A keletkezéstörténet kozmikus elemei a természeti világot, politikai elemei a predinasztikus és korai dinasztikus korok politikai viszonyait tükrözi vissza. Ozirisz Széth által elkövetett meggyilkolása, majd Széth legyőzése Hórusz által az egyiptomi trónért folytatott korai harcokat szimbolizálja, ugyanakkor az olyan nőalakok, mint Ízisz és Nephtüsz, nagyrészt a királyi hatalom megjelenítéseként is értelmezhetőek. Ez a héliupoliszi időszak, a benne szereplő kilenc istennel (Enneád) hosszú idő alatt fejlődött ki, a IV-V. dinasztia uralkodása alatt vált teljessé.

A hermupoliszi kozmogónia, amely Thotnak, a bölcsesség íbiszfejű istenének kultuszközpontjában jött létre, nem ennyire összetett, azonban sokkal elemibb dolgokat boncolgat, mint a héliupoliszi változat. Ez is Nunnal kezdődik, de vele együtt él az Ogdoád, azaz nyolc ősi teremtőistenség. Csoportjukat négy békafejű férfi, maga Nun (a lomha ősvíz), Huh (a végtelenség), Kuk (a sötétség), Amun (az elrejtett), illetve négy kígyófejű női párjuk: Naunet, Hauhet, Kauket, Amaunet alkotja.

Ők így együtt nyolcan teremtették a világot, majd meghaltak és a túlvilágra kerültek. Azonban még ezek után is megmaradt hatalmuk, ugyanis ők tették lehetővé, hogy továbbra is felkeljen a Nap és folyjon a Nílus. Ebben a kozmogóniában nem az istenek politikai és személyes viszonyai dominálnak, mint a héliupoliszi verzióban, inkább az alapvető természeti erők, és az azoknak megfeleltethető, ugyanakkor az azokat elszenvedő istenekről van benne szó. A hermupoliszi keletkezéstörténetnek négy változata maradt fenn. Ezek közül kettő szerint egy kozmikus tojásból emelkedik ki a világ, amit egy égi lúd, a Nagy Gágogó vagy egy íbiszmadár, Thot szent állata költött ki. Amikor az ősdombra lerakott tojás kinyílt, levegő áramlott ki belőle, más variáció szerint a napisten, Ré szállt ki belőle madár képében, majd megteremtette a világ többi részét. A hermupoliszi kozmogónia másik változatában Ré gyermekként tűnt fel egy tó közepén nyíló lótuszvirágban (amelyet szintén az Ogdoád teremtett), illetve egy szkarabeusz képében, amely fiúvá változott, és annak könnyeiből keletkezett az emberiség.

A memphiszi teremtéstörténet egyenesen Ptahtól eredezteti a világot. Az egyiptomi mitológiában teremtőistenként a földdel hozták összefüggésbe, ebből következően pedig többek között a kézművesek védőistenének is számított. Abban is különbözik az előbb említett két kozmogóniától, hogy ebben az istenek keletkezése egyfajta szellemi aktus, ugyanis Ptah a gondolataival és akaratával keltett életre mindent. Miután megjelent az ősdombon, szíve gondolatával hozta létre Nunt és női párját, Naunetet, akitől aztán Atum származott. Azzal pedig, hogy kimondta a nevüket, megalkotta a fizikai világot és az elvont fogalmakat is.

A héliupoliszi kozmogóniában szereplő Ozirisz és családja alkotta az istenek legemberibb, viszálytól, szenvedélytől, bűntől fűtött, gyilkosságtól sem visszariadó csoportját, kapcsolataikat cikksorozatunk következő részében taglaljuk.