Az előző cikkünkben említett héliupoliszi teremtéstörténet szerint Atum megteremtette Sut és Tefnutot, a levegő istenét és a pára istennőjét. Később tőlük újabb testvérpár származott, Geb, a föld istene és Nut az ég istennője. Nut teherbe esett Gebtől, az ő gyermekeik voltak a nap, a hold, a csillagok és a bolygók. Sut azonban annyira feldühítette a testvérek viszonya, hogy megátkozta lányát. Eszerint Nutnak tilos volt az év 360 napján világra hozni Geb gyermekét. A mítosz szerint az istennő ezért cselhez folyamodott.

Kihívta a belé szerelmes Thotot, aki az idő istene is volt, egy kockajátékra, ami során elnyert tőle öt napot. Ezeken nem fogott Su átka, úgyhogy Nut megszülhette gyermekeit. Az első napon született fia, Ozirisz, a másodikon (idősebbik) Hórusz, a későbbi Haroérisz, a harmadik napon Széth, a negyediken Ízisz, végül az ötödiken Nephtüsz.

Az alább tárgyalt történetekben előfordulhatnak eltérések vagy akár ellentmondások is. Egyrészt mert az ókori egyiptomi vallásos szövegekben nem fordulnak elő összefüggő mítoszok, csak rövidke utalások. Például Ozirisz mítoszának – valószínűleg már az Óbirodalom idején (i.e III. évezred) kialakult – története egy i.u. I. század végén született forrásban, Plutarkhosz Ízisz és Ozirisz című művében található meg legteljesebb formájában. Másrészt az egyiptomiak számára sosem maga a történet volt fontos, hanem a benne szereplő istenek személyiségének szellemi és erkölcsi jelentése, illetve a káosz végleges legyőzése és a rend megteremtése.

A mítosz szerint a királyként uralkodó Oziriszt, mint a tudás és a civilizáció atyját, sokan irigyelték, többek között a testvére, Széth is. Féltékeny volt Ozirisz feleségére, Íziszre is, nem csak mint nőre, hanem mert Ozirisz őt jelölte ki helyetteséül, amikor nem tartózkodik Egyiptomban. Széth ezért összeesküvést szervezett testvére ellen. Titokban méretet vettek Ozirisz testéről, majd egy ugyanakkora, berakásokkal díszített, gyönyörű ládát készítettek. Ezt követően Ozirisz uralkodásának évfordulójára ünnepséget szerveztek, amelyen vendégül látták a királyt is. A vacsora végeztével Széth előhozatta a ládát, és annak ígérte, aki pontosan beleillik, ha belefekszik. Ozirisz nem tudott ellenállni az ajándék csábításának. Széth és társai csak erre a pillanatra vártak, ahogy belefeküdt

rárontottak, lecsapták a láda fedelét, kívülről szögekkel megerősítették és leöntötték forró ólommal.

A koporsót a Nílusba dobták, aminek sodrása a Földközi-tengerig vitte a ládát, amely végül Libanonban, Büblosztól nem messze vetődött partra Ozirisz holttestével. A koporsó helyén tamariszkuszfa nőtt, amely idővel körbefogta Oziriszt a ládával együtt. Amikor a fa elég nagyra nőtt, a bübloszi király kivágatta és oszlopot faragtatott belőle a palotája nagytermébe. Közben Ízisz maga mellé fogadta Anubiszt, a halottak sakálfejű istenét, aki Ozirisz és Nephtüsz törvénytelen gyereke volt (Ozirisz azt hitte, aznap éjjel Ízisszel hál), de a férjétől, Széthtől való félelmében Nephtüsz eltaszította magától. Férje felkutatása közben eljutott Bübloszba, ahol aztán rávette a királyt, hogy adja neki az oszlopot, amelyben még mindig ott volt Ozirisz. Kiszabadította férjét, majd visszatérve Egyiptomba a Nílus mocsárvidékén a nádasban elrejtette a testét. Elhatározta, hogy örököst szül férjének, aki megbosszulja annak halálát és elfoglalja Egyiptom trónját. Ezért kányává változtatta magát és tollaiból fényt és levegőt árasztva életet lehelt halott férje hímtagjába, majd megtermékenyítette magát. Ízisz ezután továbbutazott a Nílus-Deltába, ahol megszülte halott férjétől fogant fiát, Hóruszt.

Egyes mítoszváltozatok szerint Ozirisz még életében termékenyítette meg feleségét, és Ízisz még az előtt megszülte fiát, hogy férje keresésére indult volna. Ezekben a történetekben Ízisz addig Uadzset kobraistennőre bízta a csecsemő Hóruszt. Mindenesetre Ozirisz holtteste őrizetlenül marad a mítosz mindegyik változatában. Ekkor bukkan rá Széth, aki most már úgy szeretett volna megszabadulni szeretett fivérétől, hogy Ízisz ne találhasson rá. Ezért fogta a testét és 14 (egyes változatok szerint 16) darabra vágta, majd szétszórta Egyiptom szerte. Nővére, Nephtüsz, Ízisz segítségére sietett, és együtt kutatták át Egyiptomot Ozirisz testrészei után. Sikerült összegyűjteniük minden darabját, kivéve a péniszét, amit Széth a Nílusba dobott és egy hal elnyelte. A nővérek olyan keservesen sírtak a testrészek felett, hogy Ré megsajnálta őket, és odaküldte a sakálfejű Anubiszt és Thotot. Együtt bebalzsamozták és bepólyálták az összerakott holttestet, majd Ízisz ismét kányává változva Ozirisz fölé repült, és szárnyaival életet legyezett bele. Ozirisz életre kelt, viszont ettől kezdve az alvilágban kellett élnie, ahol viszont királyként uralkodhatott. Így szólt Atumhoz:

Óh Atum, miért jutok olyan tájra, ahol nincs víz, nincs levegő, mely mély, sötét, átkutathatatlan? [...] Nincs benne édes szenvedély.

Atum erre így válaszolt:

Adtam szellem-létet víz helyett, és édes szenvedély helyett, a szív békéjét kenyér, sör helyett.

Ezek után Thot tanácsára Ízisz bujkálni kényszerült, amíg fia elég idős nem lesz ahhoz, hogy átvehesse jogos örökségét. Sok viszontagság és nélkülözés után Hórusz felnőtt, így eljött az idő, hogy az istenek döntést hozzanak arról, hogy Hórusz vagy Széth az egyiptomi trón jogos örököse. Az istenek egy szigeten gyűltek össze, hogy zavartalanul dönthessenek. Attól tartva, hogy Ízisz valamilyen módon befolyásolná a döntésüket, megbízták a révészt, hogy egyetlen nőt se engedjen át a szigetre, aki egy kicsit is hasonlít rá. Azonban Ízisz ravaszul mégis megjelent, majd gyönyörű fiatal nő alakjában rávette a kéjsóvár Széthet, hogy saját maga ellen mondjon ítéletet. Így az istenek Hórusznak ítélték a hatalmat. Ezzel azonban még korántsem volt vége Hórusz és Széth versengésének. Széth párbajra hívta ki Hóruszt:

Gyere! Változzunk át két vízilóvá, és merüljünk el a nedvességben a tenger közepén, és amelyikünk felmerül három hónapon belül, a mai naptól számítva, ne adassék annak a hivatal!

Ízisz megpróbált segíteni fiának, egy szigonyt dobott a vízbe, de Hóruszt találta el vele. Második próbálkozásra már Széthet sebezte meg, azonban megesett rajta a szíve, és visszaparancsolta a szigonyt testvére testéből. Ez annyira feldühítette Hóruszt, hogy levágta anyja fejét, majd felvitte magával a hegyekbe. Ré varázslattal visszaillesztette az istennő fejét, de nagyon megharagudott Hóruszra. Ízisz viszont megbocsájtott a fiának, és tovább küzdött azért, hogy Hórusz örökölhesse a trónt. Ezek után Széth meghívta magához vendégségbe Hóruszt. Amikor eljött az éjjel mindkét isten lefeküdt aludni,

éjszaka azonban Széth erőt adott férfitagjának, és azt Hórusz combjai közé helyezte. Ám Hórusz odatette combjai közé a kezeit, és felfogta Széth magját.

Hórusz ijedtében Íziszhez rohant és mutatta neki a tenyerében Széth magját. Ízisz felkiáltott, megragadta baltáját, levágta fia kezét, és a vízbe hajította, majd új kezet csinált Hórusznak. Azután egy kevés édes balzsammal megkente Hórusz péniszét,

és így erőt adott annak.

Ezután fia magját egy edénybe gyűjtötte. Következő nap Széth kertjébe ment, ahol megtudta a kertésztől, hogy Széth csak salátát eszik – az egyiptomiak úgy tartották, hogy afrodiziákum – ezért fia ondóját az ott termett salátára öntötte, amit Széth aznap meg is evett. Nem sokkal ezután Széth újra a bíróság elé hívta Hóruszt. Abban bízott, hogy ezúttal ő nyeri a versengést, ugyanis az egyiptomiak egyik nézőpontja szerint a homoszexualitás

a hatalmi fölény kifejezésre juttatásának eszköze, és az ellenfél megbecstelenítését szolgálja.

Ezért az istenek bírósága előtt Hóruszra mutatva így szólt: “ami Hóruszt illeti - azt, aki itt áll -, a férfiú dolgát végeztem el rajta!” Hórusz erre elnevette magát, és követelte az istenektől, hogy szólítsák csak meg Széth magvait, majd figyeljék, hogy honnan válaszolnak. Persze Széth magvai a vízből szóltak, ahova Ízisz dobta Hórusz levágott kezét. Ezek után Thot így szólt:

Gyere elő, Hórusz magja! [...] Erre a mag aranykorong gyanánt jött elő Széth fején.

Ezt Thot azonnal elvette tőle, majd koronaként a saját fejére helyezte. Az isteni bíróság egyöntetűen Hóruszt hozta ki győztesként, azonban ebbe Széth ezután sem nyugodott bele, újabb versenyeken törte a fejét.

Az istenek végül nyolcvan év versengés után megelégelték Széth simlis gaztetteit, ezért levelet írtak Oziriszhez az alvilágba, aki Hórusznak ítélte a trónt. Széth is beismerte vereségét és elfogadta az istenek ítéletét. Hórusz fejére kerülhetett az egyiptomi korona, Széth pedig ettől kezdve a sivatag, a mennydörgés és a pusztító vihar isteneként ténykedett tovább.

Borítókép: Ozirisz feltámasztásának jelenete a denderai Hathor templomban, a holttest mellett balra Nephtüsz, jobbra Ízisz istennők - fotó: Francesco Gasparetti / Wikimedia Commons)